Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)

Tanulmányok - Keresztes László: Etudes Finno-Ougriennes XIV. 191

192 SZEMLE - ISMERTETÉSEK JEAN-LUC MORE AU: Megjegyzések a finn ós a lapp néhány esetvégződéséről (19 — 32). Főként a locativus és a comitativus ragok összefüggésével, valamint a közös i többes jellel foglalkozik. CHRISTIAN MÉBIOT a lapp-kutatás néhány francia előfutáráról ír (33 — 40). A szerző azt fejtegeti, mit tudtak a lappokról Franciaországban, kik voltak azok az utazók, tudósok, akik elsőkónt tudósították a franciákat a lappokról ós szolgáltatták az első információkat Lappföldről. Elsősorban Johan Schefferus ós követői közül Jean-Francois Regnard tevékenységével foglalkozik részletesen kiváló adalékokat szolgáltatva a tudománytörténetnek. A. K. MATVEJEV: Egy régi lapp nyelvjárás fonetikai jellemzője (41 — 43). A zavolodszki terület helynevanyagábol következtet arra, hogy a kihalt nyelvjárás c-ző volt a norvég lapp c-zóssel szemben. ERKKI ITKONEN: Finnországi lapp írók (45 — 55). A lapp nyelvű irodalom kezdeteinek bemutatása, valamint a Kalevala ihletésére keletkezett svédországi lapp elbeszélő költeményekről szóló rövid bevezető után a szerző részletesen foglalkozik a finnországi lapp írókkal ós költőkkel. Friss, avatott értékelését olvashatjuk az utóbbi években megélénkült lappnyelvű, költészet reprezentánsainak (Nils-Aslak Valkeapää, Kirsti Paltto ós Pekka Lukkari) is. A cikk végén a szerző felveti a kérdést, vajon a lapp nyelvű költészet szerény eredményei a lappoknak tulaj doni thatóak-e avagy a finneknek. JEAN-LUO MOREAU Sulo Aikio, H. A. Guttorm, P. Jalvi, K. Paltto egy-egy elbeszélését, valamint az utóbbinak egy protestáló versét adja közre franciául (57 — 69). TARMO KÜNN AS: A lappok ós Lappföld a finn irodalomban (71 — 85). Noha a téma jelentősebb szerepet érdemelne, viszonylag kevés finn író ól ezzel a lehetőséggel. A szerző többek között Juhani Aho, Santeri Ivalo, Arvi Järventaus, A. E. Järvinen, Yrjö Kokko, Eino Leino ós Samuli Paulaharju lapp tárgyú műveit elemzi. KECSKEMÉTI ISTVÁN —ZAICZ GÁBOR: Norvég lapp a tergó toldalóktár (87 — 113), Konrad Nielsen nyelvtana alapján készült. Magyar változata megjelent: NyK 79 (1977): 79-103. YVES DELAPORTE: A lapp viselet ós a skandináv kutatás (115 — 134). A cikk tartalmazza a bőr- ós posztóruházat elemeinek leírását, a fejdísz és a díszítés eredetét, fejlődését, elterjedtségét ós szociológiai vonatkozásait, továbbá a népviselet további alakulását, modernizálódását. ASBJ0RN NESHEIM: A lappok az 1970-es években (135 — 140). A három északi állam, Norvégia, Svédország ós Finnország lapp lakosságának helyzetével foglalkozik, rövid tájékoztatást ad a lapp nyelv ós kultúra ápolására létrehozott szervezetek működéséről, a törvények végrehajtásáról, a lapp nyelv helyzetéről a felsőoktatási intézményekben, a lapp nyelvű sajtóról ós tömegkommunikációs lehetőségekről, általában véve a lappok jogairól a skandináv országokban. A lappok igyekeznek ápolni ós népszerűsíteni kultúrájukat; zenéjük pl. megihletett norvég zeneszerzőket, filmrendezők ós írók is szívesen nyúlnak lapp témához. G. M. KERT: A Kola-fólsziget délnyugati része helyneveinek jellemzői (141 — 145). Az eredeti lapp helynevek mellett voltak finn nevek is, ezek a lapp nevek fordításai. Az orosz helynóvanyag — amely egyre inkább túlsúlyba kerül — vagy a lapp nevek egyszerű átírása vagy részleges, esetleg teljes fordítása. Kár, hogy a szerző nem említ példát megfejtetlen, talán praelapp helynevekre. P. M. ZAJKOV: A számi nyelv igeragozási rendszerének néhány morfofonológiai alternációja (az akkalai/babini nyelvjárás alapján) (147 — 155). A mássalhangzók fokváltakozásának ós a magánhangzók mennyiségi váltakozásainak részletes leírása. JEAN GERGELY a jojkíról írt (157 — 168). Elsősorban a Lappische Joiku-Lieder aus Karasjok (MSFOu. 149. 1972) című gyűjtemény elemzése kapcsán széleskörű zeneelméleti fejtegetést találunk. A szerző külön kiemeli, hogy a jojkálás nem csupán éneklésmód, hanem az emberi hangszálak hangszerként való kezelése. Az énekes az alkalomhoz illő melódiát keresve csakugyan úgy gyakoroltatja, hangolgatja hangszálait, mint egy gitáros vagy zongorista, aki akkordokat fog vagy skálázik bemelegítésként. A szerző összeveti a lapp óneklésmódot az alpesi jódlizással 03 a világ mis népeinél előforduló hasonló jellegű énekléssel. Tanulságos lett volna, ha a szerző figyelembe veszi MATTS AMBERÖ—ISRA.EL RCTONO — HÂ.KA.N UN-SÍJARD: Jojk (Yoik) cínaű könyvét (Sveriges Radios förlag, Stockholm 1969). ERHARD SCHIEFER egy szóösszetétel megfeleléséről ír (169). A kötetben hat ismertetést találunk öt műről: Knut Bergsland lapp nyelvtanának német nyelvű kiadásáról, Pekka Lukkari Lapp—finn szótáráról (ide kívánkozott volna az ugyanabban az évben megjelent finn—lapp szótár is !), Johan Túri elbeszélésének francia fordításáról, Knud Leem 1767-es tanulmánykötetének új kiadásáról, valamint a