Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)

Tanulmányok - Keresztes László: Etudes Finno-Ougriennes XIV. 191

SZEMLE - ISMERTETÉSEK 191 Szenvedő igei állítmányú mondatokat vizsgál KÁLMÁN" BÉLA (Passiv und Objektbezeichnung) részint szerkezeti szempontból, részben pedig a szenvedő szerkezet különböző nyelvekben való elterjedtsége szempontjából. Rávilágít a tárgy jelölésének módja és a szenvedő konstrukció megléte közötti összefüggésekre. VÉRTES O. ANDRÁS egy 16. sz.-i hangfiziológiai törvényszerűséget elevenít fel, amelynek lényege, hogy a homorgán képzésű mássalhangzók felcserélődhettek egymással (pl. b ~ p ~ f) (Ein alter Grundsatz der Lautlehre). Ennek a törvénynek a héber deskriptív grammatikából való eredetét bizonyítja a szerző, s kimutatja későbbi elterjedésének nyomait más nyelvekből is (pl. ném. Bruder ~ Fráter). DOMOKOS PÉTER tollából ered a kötet egyetlen irodalmi témájú tanulmánya (Nationalität und Universalität in der Literatur der uralischen Völker). Egyetlen nézőpontból — a nemzeti jelleg ós az egyetemes érvényű modanivaló művészi megformálásának szempontjából — nyújt átfogó képet az uráli népek irodalmáról a szerző. BEIJO PAJAMO a hannoveri származású, 1848-tól — haláláig — 1881-ig Viipuriban tevékenykedő orgonaművószről, zenetanárról, karvezetőről, zeneszerzőről és zenekritikusról, Heinrich Wachterről emlékezik meg írásában (Heinrich Wächter, ein deutscher Organist als Erneuerer des Gesangunterrichts an den Schulen Finnlands). Szlavóniai népszokásokról ír PENAVTN OLGA (Krankheit, Tod und Begräbnis in Slawonien). Amikor kórógyi nyelvjárási szótárának anyagát gyűjtötte, nemcsak nyelvileg érdekes adatokra bukkant, hanem azok nyomán kirajzolódott számára egy vidék lakosságának mindennapi élete, gondolkodásmódja és hiedelemvilága is. Rontásokról, a betegségek gyógyításának módjairól, halottsiratásról és temetkezési szokásokról szól Penavin Olga tanulmánya. A cikkek sorát Schlachter professzor évekre lebontott munkásságjegyzéke, majd a göttingeni egyetemen eltöltött idő alatt (1960 — 1978) az egyes szemeszterek folyamán tartott előadás-sorozatainak ós szemináriumainak cím szerinti felsorolása zárja. Tartalmilag igen gazdag, következetesen szerkesztett, impozáns kötet az emlékkönyv, méltó születésnapi köszöntő az ünnepelt számára. SELMECY ILDIKÓ Études Finno-Ougriennes XIV. Akadémiai Kiadó, Budapest 1977 [1980]. 184 1. Az 1970-es évek elején megindult folyamat hullámai, amely a lapp (számi) nép, nyelv ós kultúra fennmaradásának ós továbbfejlődésének ügyét kívánta előmozdítani, tovább gyűrűztek a skandináv országok határain túlra. A korábbinál lényegesen nagyobb érdeklődés irányult a lappságra. Északi rokonaink elől ellebbenni látszik az a függöny, amelyet a finnországi, svédországi ós norvégiai kutatók vontak a lappok és Európa közé. Egyre-másra szaporodnak a lapp tárgyú kiadványok Európa szerte, s ezért külön örömmel üdvözölhetjük az ÉFOu. lapp számát, amelynek egy-egy cikke behatóan foglalkozik a lapp nyelvvel és kultúrával, a lapp nyelvű irodalom kérdéseivel, francia nyelven téve hozzáférhetővé a távoli, de mégis európai nép kultúrájának értékeit a „civilizált" világ számára. AURÉIIEN SAUVAGEOT: Hova helyezhető a lapp? (7—18) A szerző a lappok etnogenezisének megoldásához kíván egy ötlettel hozzájárulni. A finn és a lapp nyelv azonos szerkezeti sajátságai alapján nyilvánvaló e két nyelv igen közeli kapcsolata. Az egyezést nem genetikai rokonsággal magyarázza, azaz a lappot nem a korai közfinn egyenes elágazásának tartja, hanem a nyelvcsere-hipotózisnek új köntöst adva próbálja megvilágítani a kérdést. Szerinte a lappok és a finnségiek életmódja között mindig lényeges különbség volt, erre utalnak a legrégebbi feljegyzések, amelyek a lappokat és a finneket külön említik, de megvan a különbség gyakorlatilag mind a mai napig. Nem valószínű tehát, hogy a földműveléssel foglalkozó finn-permi vagy finn-volgai népességben kereshetnénk már a lappok őseit. A szerző szerint a lappok a finnsógi népek szomszédságában megtanultak egy közfinn nyelvjárást megőrizve eredeti életmódjukat. Olyasféleképpen lehet a nyelvcserét elképzelni, mint ahogy a gallok átvették a latin nyelvet vagy a délamerikai indiánok a spanyol hódítókét, a lapp tehát a finnségi nyelvállapot egyfajta „kreol" változata volna. A kérdésnek ilyen megközelítése természetesen további vizsgálatokat igényel. Mindenesetre a fantázia ismét a lappok korábbi ön-elnevezése, a vuowjos, valamint a csúd-kérdés irányába viszi el az olvasót.