Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)

Tanulmányok - Selmeczy Ildikó: Christoph Gläser–Pusztay János: Festschrift für Wolfgang Schlachter zum 70. Geburtstag 188

SZEMLE - ISMERTETÉSEK 189 kozódás megkönnyítése céljából azonban ismertetésemben mégis megpróbálok tematikus áttekintést nyújtani. Tizenhét cikk kapcsolódik a kötetben az uralisztika valamelyik fejezetéhez. BALÁZS JÁNOS a finnugor alapnyelvi létige rekonstruálásához ad néhány támpontot, rávilágítva azokra a tényezőkre, amelyek a létige keletkezésében szerepet játszhattak (Zur Entstehung des finnisch-ugrischen Existenzverbs). Számos példával bizonyítja, hogy a finnugor létige végső soron nóvmási eredetű lehetett. EEVA KANGASMAA-MINN a műveltető igék képzőit elemzi az egyes finnugor nyelvekben etimológiai szempontból, különös tekintettel e képzők -t elemére (On the causativ t in the finno-ugric verb dérivation). MICHAEL KATZSCHMANN COLLINDER Fenno-Ugric Vocabulary c. művének vizsgálatából indul ki cikkében (Uralische Dialektik). A szótár több mint százötven olyan uráli etimológiát tartalmaz, amelynek nem mutatható ki megfelelője valamennyi rokon nyelvből. Ezek közül az „etimológiai rések" közül tesz kísérletet a szerző néhánynak a pótlására a jelentésből kiindulva. Kiválasztott tizennégy olyan szót, amelyet az uráli alapnyelvig vezetnek vissza a nyelvészek. Ezek alap jelentéseit figyelembe véve minden egyes esetben összegyűjtötte az azonos szemantikai mezőkbe tartozó jelentést hordozó szavakat a megfeleléssel eddig nem rendelkező többi rokon nyelvből. Az ily módon kimutatható „etimológia-családok" a szerző szerint az uráli alapnyelv nyelvjárási tagoltságának következményei, és esetleg éppen az egykori izoglosszák maradványainak tekinthetők. WOLFGANG P. SOHMID az egyes finnugor nyelvekben található iráni és balti jövevényszavak közül elemez néhányat hangtanilag ós jelentéstanilag. Uj szempontokra hívja fel a figyelmet az átvételek időben való elhelyezésével kapcsolatban (Zur Frage der Datierung iranischer Lehnwörter in den finnisch-ugrischen Sprachen). PTJSZTAY JÁNOS a gilják nyelvnek az uráli nyelvcsaláddal való kapcsolatát tárgyalja (Giljakisch-Uralisch?). A gilják azoknak a paleoszibóriai nyelveknek az egyike, amelyeknek genetikai összefüggései mindmáig tisztázatlanok, s kutatásuk még csak kezdeti stádiumban van. A giljákról ma még biztosan csak annyit tudnak, hogy egykor izoláló nyelv volt, de egyre inkább agglutináló jelleget ölt. Tipológiailag az altáji nyelvekhez közeledik. Ugyanakkor szép számmal gyűjtöttek össze gilják-uráli szóegyezóseket. Areális vizsgálatai során már HAJDÚ PÉTER is kapcsolatba — de nem rokoni kapcsolatba — hozta a giljákot az uráli nyelvekkel. Pusztay János tipológiai szempontból elemzi cikkében a gilják számjeleket, esetragokat, személyes és mutató nóvmási töveket. Az elemzés eredménye olyan hasonlóságokat mutat a gilják ós az uráli nyelvcsalád nyelvei között, amelyek egyáltalán nem tekinthetők véletlenszerűnek, hanem a szerző szerint kiterjedt areális kapcsolatokra utalnak. SEPPO SUHONEN behatóan vizsgálja a lív nyelv finnugor vonásait, valamint azokat az indoeurópai sajátosságait, amelyek a lett közvetítésével honosodtak meg (Das Livische — eine finnisch-ugrische Sprache oder eine Mischsprache?). A több évszázados lett hatás nyomai nemcsak a lexikában mutatkoznak meg, hanem a hangtan, az alaktan ós a mondattan területén is. Ennek ellenére a lív megőrizte az eredeti szókészlet jórészét és az alapvetően a finnugor nyelvekre jellemző grammatikai felépítést is. Négy tanulmány kapcsolódik a kötetben a cseremisz nyelv kutatásához. PAUL KOKLA történetileg tekinti át, hogy az egyes nyelvészek az idők folyamán hogyan vélekedtek a cseremisz esetrendszerről, melyikük hány esetet vett fel nyelvtanába (Zur Frage des tscheremissischen Kasussystems). A legtöbb vitát a vocativus, a komitativus és az abe3sivus váltotta ki: vajon ezek valóban a grammatikai esetek közé sorolhatók-e a cseremiszben? Erre a kérdésre keres választ a szerző. BEREOZKI GÁBOR három cseremisz esebrag — a -la/lä, a -sên/ëdn ós a -len — eredetét kutatja (Tschuwaschische Kasussuffixe im Tscheremissischen). Hangtörtóneti elemzéssel bizonyítja, hogy ezek a csuvas nyelvből kerültek át a cseremiszbe. ERDŐDI JÓZSEF a gyakorító képzők funkcióiról ír (Zur Frage der Frequentativa). Jelentéstani és szerkezeti szempontból elemez gyakorító képzős igei állítmányú mondatokat BEKÉ ÖDÖN még kiadatlan cseremisz nyelvjárási szótárából. LIESELOTTE SCHIEFER a keleti cseremisz ü fonémát vizsgálja tizenkilenc olyan szóban, ahol különböző fonetikai környezetben fordul elő. Szép számmal találhatók obi-ugor tárgyú írások is a kötetben. FUTAKY ISTVA« az osztják kinc, ill. a vogul Jcëns ~ kés 'bőrharisnya' jelentésű szavak etimológiáját és szibériai kapcsolatait kutatja (Ostj. kinc, wog. këns 'Fellstrumpf' und die Frage ihrer sibirischen Verbindungen). GERHARD GANSOHOW serkáli-osztják alany-(igei)állítmányi viszonyt hordozó egyszerű mondatok verbális részeinek nominálissá való átalakítását végzi el tanulmányában (Adnominale Transformationen der bipolaren Verbalsätze im Scnerkal-03tjakischen). GULYA JÁNOS a tranzitív igék kijelentő módbeli indeterminált ragozását vizsgálva a vachi-osztjakban megfigyelte, hogy bizonyos esetekben a többes szám 3. személyben a szokásos -t igei szemólyrag helyett -tal jelentkezik. Cikkében azt vizsgálja^ hogy ez milyen struktúrájú mondatokban fordul elő, hogyan helyezkedik el