Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)

Tanulmányok - Simoncsics Péter: Magyar népdalok és népballadák finnül 180

186 SZEMLE - ISMERTETÉSEK románc sem lehet ennél régebbi. Ebben a vonatkozásban a fordító munkája majdnem a műfordítás léptékére szűkül le. De itt is van egy váratlan nehézség: míg a finn népköltészet rendkívül archaikus epikus hagyományt is őriz, a magyar népköltészetből ez a fajta epika majdnem nyomtalanul eltűnt, töredékei, formái azonban éppen a balladában, e késői jövevény epikai műfajban mentődtek valamelyest át korunkra. A finn Kalevala-runo és a finn ballada verselése világosan elválik egymástól, az előbbi legföljebb ha sorpárokkal él, az utóbbi strófikus, többnyire négysoros, rímes strófákat használ (viszonylag újkeletű európai hagyomány), míg a magyar ballada versépítkezése sokszor prestrófikus, a sorpárokat a legegyszerűbb szintaktikai párhuzamosságok tartják össze, rímelés nincs vagy csak szórványosan van, a legbonyolultabb összekötő fordulat az ún. terasz (finnugor eredetű fogás, melyben az egyik sor második része a rákövetkező sor első részeként ismétlődik meg), a sorokon belül gyakori az alliteráció. Amennyire könnyebbséget jelent a fordítónak az a tény, hogy legalább a műfaj közös, a magyar ballada formai archaizmusa meg is nehezíti a dolgát: ha finnül is balladát csinál belőle, az elveszti archaikus báját, ha túl archaikusra veszi, akkor meg Kalevala-runo lesz belőle, aminek viszont semmi köze a magyar balladához. Lássunk egy példát, hogyan oldja meg nehéz feladatát a fordító (Kuoliaaksi tanssitettu tyttö 11. számú ballada) Eredeti Fordítás Minden édesanya meggondolja magát Aina äiti-kulta mietti mielessänsä, hogy kinek adja el szép hajadon lányát : kenette hän naittaa kauniin tyttärensä. Engem is eladott az én édesanyám Minut äiti naitti, naitti kulkijatte egy utonállónak, egy embergyilkosnak, teiden väijyjälle, naitti murhaajalle. aki minden éjjel elszökik mellőlem YÖllä vierestäni karkaa retkillensä utakat állani, embereket ölni; katsoo, väijjy teitä, surmaa ihmisiä. minden éjféltájon odahozza mellém, Puolenyön hän aikaan vier elleni laskee odahozza mellém a véres ruháját. vierelleni laskee veritahra-vaatteet. Az eredetiben — leszámítva az első sorpárt — nincs rím, az egyetlen fonetikai ismétlés az alliteráció; meggondolja magát, engem is eladott, az én e'desanyám, egy embergyilkosnak, minden éjféltájban odahozza mellém; a mérték a szótagszámban mért frázis, azaz félsor (6), a sor így tizenkét szótagos (6 + 6); van egy példa a sorpárt összekötő teraszra: minden éjféltájban odahozza mellém odahozza mellém a véres ruháját. Nagyon régies ez a verselés. A fordító a finn változat sorpárait rímmel fejeli meg, s ez megfelel a finn balladai hagyománynak; gyakran alkalmaz alliterációt: ez megfelel az eredetinek és a finn epikus tradíciónak: mietti mielessänsä;