Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)

Tanulmányok - Kassai Ilona: Távhasonulás a gyermeknyelvben [On One Type of Assimilation in Child Languaga] 160

TÁVHASONULÁS A GYERMEKNYELVBEN 163 Mindenekelőtt öt dolog tűnik fel: 1. A távhasonulás szinte kizárólag a mássalhangzókat érinti, elvétve akad csak példa (4 db) magánhangzók hasonulására, pl. [Pit'i] 'Putyi'. 2. Legnagyobb számban teljes hasonulásos alakok fordulnak elő (124), ritkák a részlegesen hasonult alakok, amikor tehát valamely beszédhang képzéshelyben és képzésmódban csak közelít egy másikhoz, de nem válik mindenben hasonlóvá hozzá. 3. A távhasonulásoknak közel a fele, 138 esetből 58 a felnőtt nyelvi, közvetlenül szomszédos beszédhangok közötti hasonulásoktól eltérően előreható irányban következik be. 4. 8 lexéma több gyermeknél is teljesen azonos felépítésű: [bobo:ts] 'bohóc', [bobos] 'doboz', [mem] 'nem', [opupo] 'apuka, [momomo] 'nagymama', [pa:po] 'lámpa', [ga:gor] 'Gábor', [merne] 'szeme'. 5. Minden egyes távhasonulással létrejött szóalak jóval egynemúbb, differenciálatlanabb, mint az a köznyelvi hangsor, amelynek megfelel. A rendelkezésre álló példák gyermekek szerint megfigyelhető eltérései, valamint egy szóalak egy gyermek által produkált ejtésváltozatai azt sejtetik, hogy a korai gyermeknyelvben igen változatos tendenciák irányítják a beszédképzést. Ugyanakkor a több gyermek által létrehozott azonosságok fogódzót jelentenek egy általánosabb irányítóelv megragadásához. A hasonult alakok tüzetesebb vizsgálata az indukáló és indukált hangok szempontjából az alábbi tendenciákat hozza felszínre. 1. Általában az a hang indukálja a hasonulást, amelyik régebbi keletkezésű a gyermek hangállományában, tehát jobban megszilárdult; kiejtése a többihez viszonyítva kevesebb energiát igényel (pl. a nyelvhegyi hangok); valamilyen hiányzó beszédhangot állandó jelleggel helyettesít, ezért mással nemigen cserélhető fel a szóalak azonosítási esélyeinek csökkenése nélkül. Pl. a [nuti] 'Muki' szóalakban adott a /k/ -*• [t] helyettesítés, ezért ez szabja meg a többi hang alakulását. A [nedes:ut] 'megnézzük' /g/ -*• [d]-je szintén ezt példázza. Másfelől minél több és egymástól elütő hangképző mozzanatból áll egy beszédhang, továbbá minél újabb keletű a gyermek hangállományában és minél csekélyebb az akusztikai hatása (kevésbé „messzehordó"), annál szívesebben igazodik a környezetéhez. Ilyen hang megfigyelésem szerint a [h] és a [v]. 2. Előidézheti a hasonulást az a (legalapvetőbb szótagtípust (CV) létrehozó) artikulációs tendencia is, amely szerint a zárt artikulációból könnyebb a nyílt felé haladni, mint fordítva, mivel az artikulációt megelőző nyugalmi helyzet voltaképpen zárnak felel meg (MALMBERG 1971 62). Többek között a [bobos] 'doboz' és a [popka:jo] 'sapkája' illusztrálja a tendenciát. 3. Legdöntőbbnek a környezet, éspedig a több hangból összetevődő környezet látszik, amely még a következetesebben norma szerint ejtett hangokra is hatással van. A legtöbb adatot ennek a tendenciának az érvényesülése hozta létre. A [ko:ga:s] 'kolbász* szóalak is mutatja, hogy még a legkorábban kialakuló [b] sem tud ellenállni a tisztán veláris környezet kényszerének és legalább részlegesen hasonul hozzá. Ilyen alakok még: [gu:ko] 'Gyurka' [gu:go:tjigo] búgócsiga', [kokog] 'kopog' [gugo:] 'gubó' stb. A tiszta palatális környezet ugyanilyen hatást fejt ki: [n'y:n0s] 'nyűgös', [mejit:o] 'megitta', [sesi:s] 'segíts'. 4. Ha valamely hang az akusztikai eredmény jelentős változása nélkül képes képzéshelyét változtatni, az ellentétes környezet ellenére is érintetlen marad. Pl. a normatív [nekem] helyett ejtett [mekem] szóban a [k] nem szenved változást, mivel nagyfokú palatalizálódásra képes.