Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)

Tanulmányok - Tervonen, Viljo: Szinnyei József első finnországi útja [József Szinnyeis erste Reise nach Finnland] 3

14 TERVONEN, VILJO Mivel a nyelvi harc javában dúlt Finnországban, visszatértek Szinnyeinek ehhez a beszédéhez, mert Szinnyei így ír Jalavának Magyarországról 1881. november 23-án: „Úgy tűnik kellemes napok járnak felétek mostanában és miképp az újságok írják, úgy látszik, hogy a fennománia 'in floritu' van. A svédek engem sem hagynak békén. Olvastad-e azt a rólunk írt kis jegyzetet az egyik svéd újságban, amelyben azt mondják, hogy »a magyar Szinnyei a Tokaji hazájából jött Finnország zord tájaira, hogy a Kalevala nyelvét kutassa. Különös kutatásokat végzett — Kangasala leányainak szívéről és nemzeti eszméről, olyan eszméről, amelynek egyszer, miként ő mondja, mély megvetéssel össze kell zúznia a svéd nyelvet, mint ahogy a magyar tette a némettel. A pohjanmaai egyetemisták ujjongtak és a nemzeti lapok titokban örömüket lelték ebben. A fennomán diplomácia finn lányt adott ajándékba a magyarnak, hogy díszként viselhesse a keblén« . . ."37 A Szinnyei—és egyúttal Jalava — ellen is irányuló támadások tovább folytatódtak a svéd nyelvű sajtóban, amikor Vámbéry műve, A magyarok eredete 1882-ben megjelent. Jalava bírálatot kért Szinnyeitől a nagy port felverő könyvről. A tanulmány megérkezett és 1883 elején meg is jelent a Suometarban (a 4. és 5. számban). Az elejéhez Jalava a következő sorokat fűzte: „Mivel az a végkövetkeztetés, amire Vámbéry A. professzor jutott, hogy ti. a finn és a magyar nyelv nem is rokonnyelvek, miként ezt eddig általában feltételeztük, bizonyos érdeklődést keltett Finnországban is — efölött a svéd fanatikusok nagyon örvendeztek — írást kértünk lapunk számára erről a kérdésről egy hozzáértő magyar fórfiútól, dr. Szinnyei Józseftől, aki volt szives kérésünknek eleget téve elküldeni nekünk ezt a tollából finn nyelven fakadó dolgozatot." Két svéd napilap azonnal reagált (Helsingfors 1883:6 és Helsingfors Dagblad 1883:21). Az előző stílusáról fentebb adtunk már ízelítőt. A lap azt írja, hogy ,,akadt egy magyar férfi, éspedig a bizonyos értelemben itt Finnországban is ismert magyar Szinnyei József személyében, aki megkísérelte egyesíteni azt, amit Vámbéry különválasztott. Az Uusi Suometar rendelt tőle egy tanulmányt, amely feltehetőleg Münchhausen szalonnadarabkája módján hírről-hírre körbejár majd a finn érzelmű sajtóban." Az ugor—török háború Magyarországon és Finnországban egyaránt a végéhez közeledett. Fölöttébb kedvező fogadtatásra talált Szinnyeinek a Finn nyelv rokonai című könyvecskéje (1883), amely A magyar nyelv rokonai c. füzet ikertestvére. Az egyetemista E. N. Setälä, a leendő híres nyelvész, a Valvoja című lapban (1883. 617 — 620) többek közt így nyilatkozik róla: „Hadd ajánljuk a finn olvasótábor pártfogásába ezt a könyvet, emlékeztetve arra, hogy a finn közönségnek most először nyílik alkaloma arra, hogy könnyen érthető formában tájékozódjék olyan kutatási területről, amely hozzánk finnekhez annyira közel áll, ós biztatva a közönséget, hogy éljen ezzel a lehetőséggel. Szeretnénk hálánkat is kifejezni dr. Szinnyei Józsefnek, aki idegen létére időt szentelt arra, hogy pótolja irodalmunknak ezt a jelentős hiányát." Jelen a tanulmányban már többször esett szó arról a Finn Színházról, melynek megteremtése során a finn érzelmű értelmiség megtudhatta, miként indult be a megfelelő magyarországi művészeti intézmény. Szinnyei első finnországi útjának legkedvesebb és legértékesebb gyümölcse az volt, hogy A Finn Irodalmi Társaság irodalmi archívuma.