Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)
Tanulmányok - Tervonen, Viljo: Szinnyei József első finnországi útja [József Szinnyeis erste Reise nach Finnland] 3
SZINNYEI JÓZSEF ELSŐ FINNORSZÁGI ÚTJA 13 Már Szinnyei Finnországba érkezése előtt elért ide is a híre Vámbéry Ármin közép-ázsiai útjainak, többek közt a Suometar számolt be róluk 1856-ban (a 6., 10., és 17. számában), valamint a Kirjallinen Kuukauslehti 1868-ban (2. szám). Az „ugor—török háború" ekkor még nem tetőzött. A Kuukauslehti mégis fenntartással viszonyul Vámbéry kutatói képességeihez, és elutasítja az ő nézeteit: ,,Néhány előadásban, amit Angliában tartott, állítólag azt a feltevést védelmezi, hogy a magyar, úgymond, közelebb áll a törökhöz, mint a finnhez; de később úgy hírlik, elállt ettől az egyébként is már elvetett állásponttól." — Jalavának hasonló a véleménye útikönyvében (322). Budapesti tartózkodása során Budenzcel ebéden volt Vámbérynél, és erről 1875. június 7-i levelében így számol be feleségének: „Vámbéry nagyon helyes és kedves ember; hívott, hogy még elutazásom előtt keressem fel egy este, hogy búcsúzásképp igyunk még az egészségünkre. Megajándékozott dedikált fényképével is. Elhiheted, hogy egy csöppet büszke vagyok erre az Európa egy legjelentősebb személyiségével való ismeretségre."35 Finnországban tudtak róla, mennyire segítették Vámbéry kiadványai ennek a háborúnak a lángralobbanását. (Rendkívül világos képet fest erről a tudományos vitáról Lakó György professzornak A múlt magyar tudósai c. sorozatban 1980-ban megjelent könyve Budenz Józsefről, 1. 50 — 64. 1.) De arról is tudtak Finnországban, hogy a magyar közvélemény szerint „hízelgőbb volt a törökökkel atyafiságban lenni, mint a fókazsírt ivó finnekkel". Finnországban egyértelműek voltak a frontvonalak: a nemzeti érzületű finnek, a finn kultúra képviselői a finnugor nyelvrokonság híveinek táborába tartoztak, a svéd nyelvűek viszont kárörömmel és gúnyolódva írták, hogy a finnek hiába lelkesedtek a magyar rokonságért és sütkéreztek annak fényében, mivel ők „csak a halálra ítélt lappokkal, észtekkel és egyéb népekkel tartoznak együvé, amelyeknek a nevébe is szinte beletörik az ember nyelve". így írt egy svéd nyelvű helsinki lap. Mit sem sejtve Szinnyei is a tűzvonalba került. A Pohjanmaai Diákegylet évi közgyűlésén 1879. november 9-én a magyar és a finn nép rokonságáról és hasonló történelmi szakaszairól tartott előadást.36 Az Uusi Suometar így ír az esetről: „A beszéd végeztével számos élénk »éljen« kiáltás hangzott, amely után egy magyar nemzeti indulót játszottak el. Az egylet kurátora ekkor karját nyújtotta az előadónak, ós az egyleti tagok figyelme közepette két-háromszor körbelópkedte vele a termet. Amikor ez a magyar induló elhangzott, a pori [= finn nemzeti] indulóra zendítettek rá. Végül Donner professzor harsogó hangon kiáltotta: »Éljen Magyarország !«, melyhez mindenki elragadtatva csatlakozott, sokszorosan ismételve a kiáltást." A beszéd felkeltette a svéd lapok figyelmét, mivel olyan idő eljövetelét jósolta benne, amikor a finn nyelv védői kimondhatják, miként a magyarok 18 évvel a szabadságharc után: „Most nem irgalomért esdekelünk, hanem parancsokat osztunk." A radikális finn érzelműség, és ráadásul egy külföldi szájából nem volt a svédek ínyére. 35 ILONA JALAVA fentebb említett művének 173. lapján. 36 SZINNYEI beszéde megjelent az 1879. XI. 12-i Uusi Suometarban ós az Ouluban kiadott Kaiku e. lap 1879. évi 47. számában.
