Nyelvtudományi Közlemények 83. kötet (1981)
Tanulmányok - Tervonen, Viljo: Szinnyei József első finnországi útja [József Szinnyeis erste Reise nach Finnland] 3
12 TBÄVONEN, VILJO Budenznek írott leveleiben Szinnyei többször is bizonygatja, hogy az élete Finnországban „rendkívül kellemes, unalomról szó sincs". A fiatalember önérzetének bizonyára hízelgett, hogy személyesen megismerkedhetett a kor legjelentősebb finn egyéniségeivel. A tanítvány szíves-örömest jelentette tanárának a következőket: „(7. 12.) Megismerkedtem Ahlqvisttal is, ki intra parenthesim mondva, nem valami nagyon tetszik nekem; voltam ukko Snellmannál is, és a Seura [= a Finn Irodalmi Társaság] ülésén a múlt héten találkoztam Lönnrottal, ki néhány napra a városba jött. Aspelinnel, Godenhjelmmel, Krohnnal stb. gyakran vagyok együtt."32 De a kellemes társasági élettől, a kivívott megbecsüléstől és elismeréstől függetlenül lelke mélyén aggodalom lappangott a jövőt illetően, hiszen előbb-utóbb a hazatérés is el fog következni. Már 1879. szeptember 16-án a következő sorokat írja Budenznek: „Egy rám nézve fontos ügyben fordulok most k. Urambátyámhoz. Az egész csak egy, illetőleg két kérdés, melyre feleletet óhajtok. Emiitettem volt egyszer, hogy a jövő évben magántanárrá szeretném magamat kópesíttetni a finn nyelvből (vagy ha lehetséges, tágasabb körből), s azért bátorkodom kérdezni Urambátyámtól: nincs-e ez ellen kifogása, s ha nincs: miféle föltótelekhez köti képesíttetésemet? Bocsásson meg, hogy ily egyenesen teszem föl a kórdóst, de k. Urambátyám jóindulata, melyet eddig tanúsított irántam, fölbátorít erre; azután meg itt az ideje, hogy tisztába jöjjek azzal: lesz-e belőlem valami, vagy sem. Hogy pedig már most emlegetem ezt a dolgot, annak az az oka, hogy most itt vagyok a forrásnál, melyből meríthetek, s ha megtudom, mit követel tőlem Urambátyám, tudom magamat tanulmányaimban mihez tartani. Azért kérem k. Urambátyám szíves feleletét, s ezzel maradok hálás tanítványa (aláírás)33 Szinnyei választ is kapott erre a levélre, de ezt sajnos nem ismerem. Életpályájáról még világosabban beszél 1880 tavaszán, április 10-én: „Eddig nem tudtam, mért neheztel reám Urambátyám, — mert hogy neheztel, azt már rég észrevettem, hogy Önnek nem tetszik hogy ón az Ország-Világ segédszerkesztőségét elvállaltam, valószínűleg azért, hogy ez talán el fog vonni a nyelvészeti tanulmányoktól. Ezért sietek magamat igazolni. K. Urambátyám jól ismeri viszonyainkat, s jól tudja, mily nehéz azon a pályán, melyet én választottam, zöld ágra vergődni. Nekem van képesítésem, van két diplomám is, vannak jó embereim is, és igényeim sem nagyok, mert szépen beérném egy szerény segédtanári állással is, de nem tudok kapni. Ez nem az én hibám, se nem a miniszteré, mert ha üresedés nincs, a föld alól nem teremthet nekem állást. Várnom kell tehát, mig lesz, de addig is kenyér után kell látnom. Az a segészerkesztés meglehetős kényelmes hivatal, mert alig lesz több dolgom napjában, mint a mit egy vagy másfél óra alatt elvégezhetek, így tehát nyelvészeti tanulmányaim folytatására elég időm marad. S ezt az időt azoknak is fogom szentelni, mert egyáltalában nincs szándékomban a nyelvészettel fölhagyni. Ezt kötelességemnek tartom kijelenteni, mert nagyon sajnálom, hogy magamra vontam k. Urambátyám neheztelósét. Ezzel maradok k. Urambátyámnak tisztelő öcscse Szinnyei József"34 32 MTA Ms. 4756/192. B. F. GODENHJELM (1840— 1912) pedagógus, író, képviselő, az egyetemen a német nyelv lektora. J. KBOHN (1835 — 1888) író, költő (STJONIO írói álnevet használt), a népköltészet kutatója, a finn nyelv és irodalom egyetemi magántanára, később rendkívüli professzora. 33 MTA Ms. 4756/191. 34 MTA Ms. 4756/194.
