Nyelvtudományi Közlemények 82. kötet (1980)

Tanulmányok - Radics Katalin: Tipológia és nyelvtörténet [Language History and Typology] 3

RADIOS KATALIN kérdő-partikula, tagadó-partikula, modalitás-jelölő, esetjelölő stb. — lineáris szerkezetben" helye, valamint a mondatrészek sorrendje között. Negatív értelemben azonban úgy látszik, van összefüggés a nyelvek sorrendi típusa és az itt vizsgált személy-jelölő affixumok létezése között: nem találtam olyan SVO szórendű és konzisz­tensen3 VO nyelvet, amelyben affixum formában jelölődne a birtokszón a birtokos személye. Ez a morfo­szintaktikai jelenség tehát valószínűleg inkonzisztens a következő tulajdon­ságok együttes előfordulásával: SVO, NG, NAdj, Posztnominális vonatkozó mellékmondat, Prepozíciók az esetek kifejezésére, Segédigés Q, Neg, Mod. 2.2. Azoknak a nyelveknek a sorrendi típusai, amelyekben a vizsgált affixálási minta előfordult, a következőképpen oszlottak meg: SOV TVX vsx 11 5 4 TVX alá azokat a nyelveket soroltam, amelyekben az elsődleges mondat­részek sorrendje viszonylag szabadnak volt mondható (pontosabban: ahol a sorrendet nem a mondatrész-jelleg, hanem a kommunikatív szerep szabta meg), de a többi tulajdonságaik tekintetében még jócskán magukon viselték az SOV jelleget. Kis pontatlansággal ebbe a csoportba soroltam a magyart is, ahol a mondatrészek rendje ettől némileg eltér (1. részletesen: DEZSŐ 1968), ugyanis ha a mondat fókuszát nem az ige alkotja, akkor a fókusz megelőzi az állítmányt (É. Kiss 1978). A birtokos szerkezetbeli affixált személy-jelölés tehát elsősorban SOV nyelvek tulajdonsága — ez összhangban áll e nyelvek alapvetően agglutinatív jellegével (VENNEMANN 1974). A paradigmák története azonban három sorrendi tipológiai korszakon húzódik keresztül: VSX-en, SOV-n és TVX-en. 2.3. VENNEMANN (1975) egy néhány részletében jól kidolgozott és empi­rikus érvekkel alátámasztott hipotézisében a következő változási irányokat tételezte föl a nyelvtípusok között: SOV agglutináló i VSX izoláló" TVX flektáló — SVO • +- izoláló 3 A „konzisztens típus" komplex fogalom; több nyelvszerkezeti tulajdonság együttes előfordulását fejezi ki idealizált formában (1. LEHMANN 1973). A tipológiai néze­tek egyelőre nem világosak arra vonatkozólag, hogy gyümölcsöző-e az SVO típus „kon­zisztens típus"-ként történő absztrahálása avagy a VO típuson belül tekinthető csak speciális alesetként az SVO variáns. Az azonban a kutatások szerint kétségtelen, hogy az SVO szeriális típus a többi szerkezeti tulajdonságokkal együtt jól elkülöníthető alakulatot képez.

Next

/
Thumbnails
Contents