Nyelvtudományi Közlemények 82. kötet (1980)

Tanulmányok - Radics Katalin: Tipológia és nyelvtörténet [Language History and Typology] 3

TIPOLÓGIA ÉS NYELVTÖRTÉNET 7 2. A személy-jelölő affixumok pozíciója és a nyelvek szerális típusa 2.1. Az affixált személy-jelölés, mint ismeretes, nem tartozik azok közé a nyelvi sajátosságok közé, amelyeknek a jelenléte a nyelvi típusok meghatározását lehetővé tenné. Nincs tehát szabályos összefüggés a személy-jelölő kötött morfémák létezése és más grammatikai funkciójú morfémák — például 2 A

magyarra, illetve az uráli nyelvekre vonatkozólag ez a minimális történeti interpretáció azt jelenti, hogy e tipológiai alapú kutatás eredményei nem mindegyik nyelvtörténeti nézettel egyeztethetőek össze. A nyelvtörténeti nézetekkel való részletes összevetésre a dolgozat II. részében kerül sor. jacalteo) azonos nyelvtani kategória — szám, személy, nem — kifejezésére szolgáló morfémák fordulnak elő azonos pozicionális helyzetben a birtokos, illetve az igei paradigmákban, pontosabban legalábbis az igei paradigmák egy jelentős részében. A következő assiniboine példapár illusztrálja a pozicionálisan kevert típust (LEVIN 24, 33): ni -póge - pi ni - ttá - pi 2Pers - orr - Plur 2Pers - meghal-Plur 'orrotok' 'meghaltok' 1.1.3. A következő megfigyelés már az intuitíve nem megjósolható tételek közé tartozik. A személy-jelölő paradigmákat vizsgálva 20 közül 18 esetben fordult elő, hogy az ige alanyán kívül tárgyával is egyeztetődött. Az affixált birtokos személy-jelölést tartalmazó nyelvekben nagy valószínűséggel egynél több igei bővítmény személyét jelölő paradigma van; az ige nagy valószínűséggel alanyán kívül tárgyának személyét is jelöli. 1.1.4. Rendkívül szembeötlő volt az esetek egy jelentős részében, hogy anyagi megegyezés, de legalábbis nagyfokú hasonlóság állt fenn a birtokos paradigma hangalakja és egy vagy több igei paradigma hangalakja között. Az affixált birtokos személy-jelölést tartalmazó nyelvekben nagy valószínűséggel megegyezik vagy hasonlóságot mutat a birtokos paradigma hangalakja valamelyik — esetleg több — igei paradigma hangalakjával. 1.2. Az eddigi megfigyelések minimálisan ugyan, de máris alkalmasak történeti interpretációra. Az 1. univerzálé ugyanis nyilvánvalóan azt sugallja, hogy — ha a személy-jelölő paradigmák történetileg egyáltalán kialakulnak és kivesznek, s nem öröktől fogva léteznek, ami nem nagyon valószínű — akkor vagy egyszerre keletkeznek és tűnnek el a birtokos paradigmák az igeiekkel, vagy az a helyzet, hogy a keletkezéskor az igei paradigmák megjelenését követi a birtokos, az eltűnéskor pedig az igei paradigmák túlélik a birtokos paradigmát.2 Az 1.1.2. és az 1.1.4.

univerzálé legalábbis a keletkezésre vonatkozólag ráadásul azt sugallja, hogy a kétféle paradigma együtt és azonos forrásból alakul ki. A dolgozat további részében azt próbálom valószínűsíteni, hogy ennél még pontosabb kronológia is fölállítható, s fölvázolok egy elképzelést arról, hogy mi a paradigmák kialakulásának forrása.