Nyelvtudományi Közlemények 82. kötet (1980)

Tanulmányok - Radics Katalin: Tipológia és nyelvtörténet [Language History and Typology] 3

TIPOLÓGIA ÉS NYELVTÖRTÉNET 5 gyakorlati megvalósítása bizonyára még tovább fejleszthető. A vizsgálattípuson belül a dolgozat fölveti, hogy van lehetőség a nyelvi változások különböző „sebességének" a megállapítására, mivel többek közt azt próbálja bizonyítani, hogy a szóbanforgó személy-jelölési rendszer lassabban változik, mint a nyelvek szórendi (szeriális) típusa. . 0.2. W. S.ALLEN egy 1964-ben megjelent tanulmányában nagyszámú empirikus bizonyítékot vonultatott föl annak alátámasztására, hogy általában a tranzitív igét tartalmazó szerkezetek és a birtoklást kifejező szerkezetek között párhuzamosságok fedezhetők fel; konkrétabban pedig azt vizsgálta, hogy az — elsősorban perfektiv aspektusú — tranzitív igés mondatok alanya formailag és szemantikailag is kapcsolatba állítható a birtoklás-mondatok birtokosával, illetve a birtokos szerkezetek birtokost kifejező mondatrészével. Ezúttal Allen általánosabb szintű állításából indulok ki, és azt kísérlem meg bemutatni, hogy a tranzitív és birtokos szerkezetek között további funkcionális, morfológiai és szintaktikai jellegű párhuzamosságok léteznek. Körvonalazom a nyelveknek egy olyan típusát, amelyben nem (vagy nem elsősorban) a tranzitív ige alanya és a birtokos szerkezet vagy birtoklásmondat birtokosa közt áll fönn párhuzamosság, hanem a megfelelő relációk másik tagjában: a tranzitív mondat igéjének és a birtokos szerkezet birtok tagjának affixált személy-jelölő paradigmájában. Az igei vagy birtokos személy-jelölő affixumok egyeztetésként értelmezhetők, ha ugyanabban a szintaktikai szerkezetben egy másik mondatrész (alany, tárgy, birtokos) is utal ugyanarra a referensre. Bár valószínűleg nem egészen független a jelen problematikától az, hogy egyeztetésnek vagy puszta személy-jelölésnek minősülnek-e a vizsgált affixumok, a tanulmányban ezzel a kérdéssel csak egy helyen foglalkozom, ezért végig a neutrálisabb „személyjelölés" terminust alkalmazom. A vizsgálatban résztvevő nyelveket aszerint válaszottam ki, hogy affixum formában jelölődik-e bennük a birtokszón a birtokos személye (a kiválasztott nyelvek adatait lásd az 1. függelékben, 37 — 38.1.). A kiválasztás szempontja azoktól a nyelvektől különítette el a vizsgáltakat, amelyekben a személy-jelölést kizárólag vagy csaknem kizárólag szabad morfémák (a nyelvészet elterjedt szóhasználatában: birtokos névmások) látják el. 0.3. A tipológiai kutatások szokásos gyakorlatát követve fölmértem, hogy milyen megfelelések állnak fenn a nyelvek szeriális tulajdonságai, valamint személy-jelölési mintája között, majd a kétfajta tulaj donságsorozat összevetéséből arra vonatkozólag vonok le következtetéseket, hogy milyen történeti folyamatokon keresztül alakul, illetve változik az affixált személy-jelölés a nyelv többi változástípusaihoz viszonyítva. A szeriális tipológiai tulajdonságok és a személy-jelölés egyes korrelációi alapján a vizsgált paradigmák történetét a VSX—SOV—TVX perióduson belül helyezem el (1., 2. fejezet). Ezután konkrétabb változástípusokat jelölök ki. A paradigmák kialakulását olyan időszakra datálom, amikor a személyjelölő affixumok pozíciója harmonikus a lexikális főnévi csoporttal kifejezett bővítmények helyével. A szuffixált jelölőket tehát VSX-ből, a prefixáltakat SOV-ből eredeztetem (3.).