Nyelvtudományi Közlemények 82. kötet (1980)

Tanulmányok - Radics Katalin: Tipológia és nyelvtörténet [Language History and Typology] 3

TIPOLÓGIA ES NYELVTÖRTÉNET 27 mély-jelölők voltak a szótő egyik oldalán, s harmadik személyűek a másik oldalán. Ezek a példák egyrészt közvetett érvként szolgálnak annak alátámasztására, hogy az első és második, illetve harmadik személy jelölői más és más forrásból származnak, másrészt azt a — hipotézisből indirekten adódó — tételt támasztják alá, hogy a különböző eredetű morfémák nem viselkednek föltétlenül egyöntetűen, s valószínűleg nem föltétlenül származnak egy és ugyanazon korszakból. 6.2. A salish indián nyelvcsaládba tartozó upper chehalis nyelv birtokos paradigmájában van példa arra, hogy az első és a második személyű egyes számú személy-jelölők prefixáltak, a harmadik személy viszont szuffixált (INGEAM 168). Ennél is meggyőzőbb példa az algonkvin nyelvcsaládé (BLOOMFIELD 1946. 94—95; FRANTZ 1966. 52—54; VOORHIS 1974. 53—73), ahol az a furcsa, de a hipotézisbe beillő helyzet áll fenn, hogy a paradigmák egy része tisztán préfixait, egy másik része tisztán szuffixált, egy harmadik része azonban keverten tartalmaz pre- és szuffixumokat. A kevert esetekben az 1. és 2. személy jelölője volt ugyanazon az oldalon, míg a 3. személyé (valamint a többes számé) az ellenkezőn. Pontosabban: az 1. és 2. személy préfixait, a harmadik személy pedig pre- és szuffixált vagy csak szuffixált. 7. Hasonlóságok az igei és a birtokos személy-jelölők között 7.1. Az eddigiekben csak szórványosan sikerült motiválni azt a tényt, amely az 1.1.4. pontban lett megfogalmazva: hogy ti. a nyelvekben a birtokos paradigma hangalakja nagy valószínűséggel megegyezik vagy hasonlóságot mutat valamelyik — esetleg több — igei pradigma hangalakjával. Egyrészt a sierra miwok testes harmadik személyű igei affixuma kapcsán jegyeztem meg, hogy bizonyára hozzájárult valamelyest a paradigmák egyezéséhez, hogy egyes nyelvek a birtokos paradigma harmadik személyéből kölcsönözték az igei paradigmába adaptált affixumot. Másrészt az agtában és az ubihban azonos volt az a két prepozíció ( az ergativus és a genitivus), amelyből a harmadik személyű affixumokat származtattam. Miért van azonban az, hogy a birtokos paradigma sokszor mindhárom személyben azonos az egyik igei paradigmával? Űgy gondolom, hogy ennek az empirikusan alátámasztható adottságnak az indoklása nem korlátozódik a személy-jelölő affixumok körére. A dolgozat elején Allen egy 1964-ben közzétett cikkére utaltam, amelyben a szerző elsősorban az esetvégződósek alapján állítja, hogy léteznek párhuzamosságok a tranzitív és a birtokos szerkezetek között. Motivációként itt is csak megerősíthetem (bizonyítás nélkül), hogy a tranzitív és a birtokos szerkezetek között csakugyan minden bizonnyal létezik olyan, elméleti szinten is megfogható hasonlóság, amely azt eredményezi, hogy a kétfajta konstrukció számos megnyilvánulásában párhuzamosságok álljanak fenn. Allen ugyan elsősorban az esetjelölőkre dolgozta ki, de ebből következően bizonyára az alanyi és tárgyi szerepben álló névmásrendszerekre is áll, hogy a névmások egy halmaza megegyezzék a birtokos névmások halmazával — ezért történhet meg, hogy az agglutinálódott igei névmások egy része, már affixált paradigmaként, megegyezzék az agglutinálódott birtokos paradigmával. E megfelelések mentén elindulva azt fogom bemutatni, hogy az affixált igei személy-jelölő paradigmák megoszlása a főnévi esetrendszerek alaki megoszlásának típusait tükrözi.