Nyelvtudományi Közlemények 82. kötet (1980)
Tanulmányok - Radics Katalin: Tipológia és nyelvtörténet [Language History and Typology] 3
10 RADICS KATALIN kategóriát prefixumok mutatják. A fennmaradó egy nyelvben, a blackfootban kevert pozícionális helyzetű affixumokat találtam személy-jelölőként.)6 2.5. A diszharmóniában rejlő ellentmondást nyilvánvalóan föl kell oldani. Két kézenfekvő lehetőség adódik. Vagy föl kell adnunk azt a — történeti-összehasonlító módszerekkel sokszorosan bizonyított — föltevést, hogy a személy-jelölő kötött morfémák névmási eredetűek, vagy azt kell állítani, hogy azokban a nyelvekben, ahol diszharmonikus az affixált morfémák helyzete a mondatrészek rendjével, a paradigmák nem ugyanabban a szeriális tipológiai korszakban keletkeztek, mint amit a nyelv aktuálisan mutat, hanem egy olyanban, ahol a mondatrészek rendje harmonikusan összefért a személy-jelölés jelenlegi pozíciójával (GIVÓN 1971). Mindkét esetben súlyos ellenvetésekkel kell számolnunk. Az utóbbi föltevés különösen abból a szempontból látszik támadhatónak, hogy a nyelvek szeriális típusának megváltozását Vennemann elképzelése szerint végső soron a szóvégek hangalaki romlása (redukció, kopás) okozza, s a személy-jelölés a nyelvek túlnyomó többségében éppen a szavak végén, szuffixálva található. A személy-jelölés névmási eredetét és jellegét pedig a józan észnek ellentmondó ötlet volna cáfolni. Ennek ellenére a továbbiakban arra vállalkozom, hogy mindkét javaslat mellett érveket hozzak fel. Bizonyítani szeretném, hogy a nyelvek egy részében a paradigmák egyik eleme (a 3. személy) közvetlenül nem névmási eredetű, valamint hogy a vizsgált típusú affixált személy-jelölés elve lassabban változik, mint a nyelvek szeriális típusa. 3. A típusváltás irányai a vizsgált nyelvekben 3.1. Azt állítottam előbb, hogy az affixált személy-jelölő paradigmák történetét a VSX—TVX periódusban kell keresni. A Vennemann által megjelölt irányú változásokkal összhangban kijelölhetünk egy olyan vonulatot, amelyben a szuffixált személy-jelölők kialakulását a VSX periódusra datáljuk — ebben a szeriális típusban ugyanis a szuffixumok helye harmonikus a névmási vagy lexikális főnévi csoporttal kifejezett mondatrészek helyével. Föltevésem szerint a nyelvek SOV-re való típusváltásakor a szuffixumok — valamilyen oknál fogva, amiről később szólok — megmaradnak, sőt, akkor is szuffixált marad a személy-jelölés, amikor az SOV típusú nyelv TVX mintát kezd ölteni. E három történeti periódus jegyeit a következő, szuffixált paradigmákat tartalmazó nyelvek viselik: VSX > SOV agta amhara bella coola burját eszkimó (gr.) 6 Ezek az adatok egybehangzanak LEHMANN (1973) azon állításával, hogy a személy-jelölő affixumok nem követik az „elhelyezési elvet" (piacement principle), amely szerint a főnévi ós igei modif ikátorok — esetjelölők; kérdő, tagadó ós modális elemek — a főnévnek, illetve az igének az ellenkező oldalán helyezkednek el, mint ahol az őket bővítő lexikális mondatrészek. TVX magyar sierra miwok siuslaw
