Nyelvtudományi Közlemények 81. kötet (1979)
Tanulmányok - Radics Katalin: Filozófia, nyelvészet, tudományelmélet [Philosophy, Linguistics, and Philosophy of Science] 3
8 RADICS KATALIN orientáltságú filozófus-nyelvészek tollából születtek, de megtörténtek az első lépések — párhuzamosan a marxista tudományfilozófia kialakulásával — e nézetek kritikai feldolgozására, marxista ismeretelméleti keretekbe építésére is. Másfelől az analitikus iskola elemzései ráirányították a figyelmet a nyelvileg kifejezésre jutó filozófiai kategóriák és összefüggések szintaktikai és szemantikai analízisére — megfelelően érzékeny eszközt és módszert szolgáltatván így a legkülönbözőbb tudományos fogalmak tisztázására és további finomítására. Végül nem lehet tagadni, hogy e polgári irányzatok — sokszor önmaguk ellenére — ahhoz is hozzájárultak, hogy a nyelvvel kapcsolatos ténylegesen létező filozófiai problémák — amelyeknek a megoldásával a filozófiatörténet számos korszakában kísérleteztek — újra az érdeklődés középpontjába helyeződjenek. Olyan kérdésekről van szó, mint a nyelv és a társadalom, a nyelv és a gondolkodás viszonya, a nyelvnek a megismerésben játszott szerepe ós így tovább. Nyelvvel kapcsolatos filozófiai problémákról beszéltünk, holott Engels fejtegetéseit éppen azért elevenítettük föl, hogy kimutassuk: a nyelvészeti szaktudomány és a társtudományok fejlődésétől azt várhatjuk, hogy eltűnik az önálló, empirikus tudománytól elkülönülő „nyelvfilozófia", s megjelenik helyette a nyelv dialektikus és történeti módszerrel megalkotott, más társadalmi területekkel összefüggő tudományos elmélete. Már utaltunk rá, s később, a szaktudománnyal kapcsolatosan bővebben is kifejtjük, véleményünk szerint a nyelvtudomány nem érkezett még el fejlődésének ebbe a stádiumába, s tegyük hozzá: bár a pszichológia, a szociológia, a neurobiológia és a többi társtudományok a nyelvtudományhoz hasonlóan jelentős fejlődésen mentek át szakterületük leírásában, mégsem mondhatjuk el, hogy a társadalomtudományok bennünket érdeklő körében megszülettek volna a termodinamikai tételekhez vagy a darwini fejlődéselmélethez mérhető, általános mozgástörvényeket feltáró eredmények. S amíg e korszak el nem érkezik — s elérkezését nem mástól, mint a szaktudományok előrehaladásától várhatjuk —, Tőkei Ferenccel értünk egyet, aki pozitív törekvésnek, az elméleti igény kifejeződésének tekinti, ha a szaktudományok „csaknem száz évvel Engels gondolatainak leírása után" is fölvetik valamiféle marxista történetfilozófia, társadalomfilozófia, természetfilozófia, gazdaságfilozófia, kultúrfilozófia — s tegyük hozzá: nyelvfilozófia — szükségességét.11 Tőkei Ferenc még hozzáteszi: ha hívek akarunk lenni Engels gondolataihoz, akkor a merev, változtathatatlan alapelveket sugalló ,,-filozófia" helyébe az említett kifejezésekben a fejlődést, változást ki nem záró ,,-elmélet" szócskát kell belehelyeznünk. 4. A nyelvtudomány keretei között gondolkodva azonban éppen ezen a szálon elindulva szeretnénk néhány további megkülönböztetést megtenni. Valóban a nyelvészet elméleti igényét, a szélesebb összefüggések megrajzolásának a szándékát láthatjuk a kutatásokhoz kapcsolódó nyelvfilozófiák, illetve nyelvelméletek kialakításában. Célszerű volna azonban megkülönböztetni — a fejlődés jelenlegi fokán — a nyelvről szóló filozófiai szintű elméleteket, amelyek a nyelvi jelenségeket legszélesebb összefüggéseikben, atársadalom elméletén belül tárgyalják, vala-11 TŐKEI FERENC, Engels a filozófia jövőjéről. Megjelent: Uő: A szocializmus dialektikájához. Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1974. 185 — 192.
