Nyelvtudományi Közlemények 81. kötet (1979)
Tanulmányok - Radics Katalin: Filozófia, nyelvészet, tudományelmélet [Philosophy, Linguistics, and Philosophy of Science] 3
FILOZÓFIA, NYELVÉSZET, TUDOMÁNYELMÉLET 9 mint a szaktudományos elméleteket, amelyek az előbbiektől abban különböznek, hogy csak bizonyos szempontokból, absztrakciók, elvonatkoztatások egész sorozatán keresztül, esetleg modellek közbeékelésével tárgyalnak egyes nyelvi jelenségeket. Ez a megkülönböztetés szerintünk nem felesleges ós nem áll ellentétben a tudomány és filozófia egységességének Engelsnél körvonalazott elveivel — ha tekintetbe veszszük, hogy a társadalmi szféra általános törvényeinek a vizsgálata nem „szünetelhet" a szaktudományok teljes beéréséig, a szaktudomány viszont nem „ugorhatja át" történetileg szükségszerű stádiumait. A megkülönböztetés persze nem elszigeteltséget jelent. A szaktudományos ismeretek helyességének a megítélése ugyan elsősorban empirikus kérdés, mégsem zárhatjuk ki, hogy bizonyos kategóriák, összefüggések megítélésében a filozófiai szempont mintegy „szűrőként" ne működjék. „. . . az ily módon elsajátított ismeretek — írja Lukács György az Ontológia III. kötetében — igen gyakran a lét torzításaiból indulnak ki, vagy oda torkollanak ... a tudomány, amely ontológiai szempontból sokszor, sőt többnyire egy — mint ilyen — gyakorta öntudatlan társadalmi gyakorlatra támaszkodik, éppen ezért — noha helytálló részeredményeket ért el — rendkívül ritkán képes tudatosítani saját módszertani bázisát, vagy akár csak ennek jelentős elemeit mint magának a létnek puszta mozzanatait."12 A filozófiai szintű elmélet viszont elsősorban a szaktudomány egyre gyarapodó eredményeiből merítheti azokat az ismereteket, amelyeket a társadalmi szféra nyelvi jelenségekkel foglalkozó fejezeteibe beépít. A filozófiai szintű elmélet körvonalai már látszanak, bár sok helyütt természetesen még nagyon is hiányosak és nem „érnek össze" az empirikus kutatásokkal. Az alábbi vázlatban a filozófiai szintű elmélet ma elgondolható tartalmi vázát kíséreljük meg filozófiai és nyelvészeti forrásokra támaszkodva fölrajzolni. Más kérdéseket kellene ugyanis fölvetni, ha a cél nem ez, hanem például a filozófiai és szaktudományos elméletek egymás közti viszonyának, összefüggéseinek ismeret- és tudományelméleti szempontú elemzése volna. A vázlat kifejtésekor többször utalunk egy-egy nyelvtudományi diszciplínára vagy törvényre is — ezt úgy értjük, hogy a diszciplína eredményei, illetve a törvény tartalma kritikailag földolgozva, összefüggéseibe ágyazva volnának alkalmasak a társadalomelméletbe való beépítésre. 5. A nyelv lényegére vonatkozó materialista elmélet körvonalait már az a néhány, nyelvre vonatkozó megjegyzés is tartalmazta, amely a marxizmus klasszikusainak az írásaiban elszórva megtalálható. Ezekre támaszkodik Lukács György is, amikor az Ontológiában az emberi nyelvet mint univerzális kategóriát a társadalomelmélet legáltalánosabb kategóriáival, a társadalmi praxissal és a munkával hozza összefüggésbe. Lukács ugyanitt, az emberi nyelv legabsztraktabb szintű tárgyalásakor fejti ki a nyelvi egységek beszédhelyzettől (a beszéd idejétől, terétől) független használatának a jelentőségét, összefüggését a céltételezéssel.13 A mindenkori társadalom azáltal tudja gyakorlatát koordinálni, környezetét átalakítani, ismereteit fölhalmozni és átörökíteni, hogy rendelkezésére áll egy olyan eszköz, amely a konkrét beszédhelyzetektől elkülönült, viszonylag független és homogén törvényekre épülő összefüggő rendszert alkot, s ezért a társadalom tagjai viszonylag szabadon 12 LUKÁCS GYÖRGY, A társadalmi lét ontológiájáról. III. kötet, 30. 13 Uo. 47-54.
