Nyelvtudományi Közlemények 81. kötet (1979)
Tanulmányok - Radics Katalin: Filozófia, nyelvészet, tudományelmélet [Philosophy, Linguistics, and Philosophy of Science] 3
FILOZÓFIA, NYELVÉSZET, TUDOMÁNYELMÉLET 7 folyamatokként kezeljük egy nyelv történetét és egyidejű, rendszerét; egy másik területen, a nyelvtipológiában pedig az implikációs uni verzálok fölfedezése nyújtott új lehetőségeket a történeti és a logikai szempont egyidejű érvényesítéséhez és gyakorlati alátámasztásához. A szaktudomány azonban ezzel csak az első lépéseket tette meg a történeti szemlélet megvalósítása felé, hiszen például a generatív grammatika, amikor a nyelvet mondatok végtelen halmazának tekinti, modelljében éppen a társadalmi közegben folyó nyelvhasználat azon aspektusaitól tekint el, amelyeknek a számbavétele nélkül a nyelvi jelenségeket és a nyelvi magatartást nem lehet társadalomelméleti keretekbe illeszteni, enélkül pedig nyilván csak korlátozott mértékben érvényesíthető a társadalmi szféra egy területén a történeti szempont. Az elvonatkoztatás feloldása egy területen azóta megkezdődött: Fónagy Iván vetette föl először, s később, tőle függetlenül a kísérleti szociolingvisztikai kutatásokban vált programmá, hogy a nyelvi változatok és változások jelenségeit a maguk tényleges lefolyásában szociológiai kategóriák figyelembevételével kezdjék leírni.10 A filozófusoktól vizsgált társadalomelméleti problematika kiszélesedése és a nyelvészeti szaktudomány szemléletváltozása mellett még egy, nem is jelentéktelen oka van annak, hogy a marxista filozófusok figyelme egyre inkább kezd a nyelv felé fordulni. Ismeretes, hogy a polgári filozófia egyik legjelentősebb 20. századi irányzatában, a neopozitivista filozófiában „nyelvi fordulat" zajlott le; ezen belül is két, alapföltevéseiben részben megegyező, de konkrét kutatási területeiben eltérő irány alakult ki: a nyelvkritikai irány, amely egy megbízható, ismereteinket többértelműségektől és homályosságoktól mentesen rögzítő kalkulus, egy ,,ideális" nyelv felépítésére törekedett ós a nyelvi analízis irányzata, a „mindennapi nyelv filozófiája" néven ismert iskola, amely a mindennapi nyelv mikroszkopikus analízisét elsősorban arra a célra használta föl, hogy általa megszabaduljon a klasszikus filozófiai kérdések egy részétől — mivel ezeket szerintük a nyelvhasználat csapdái, a nyelvi kifejezések használati szabályainak a megsértése tették egyáltalán filozófiai kérdésekké. Mármost nyilvánvaló, hogy a marxista szemlélettől mind a megismerés nyelvi kérdésekre való redukálása, mind pedig a lét általános kérdéseire való válaszadás elvetése idegen. A „nyelvi fordulat" azonban számos olyan kérdést is felszínre vetett, amelyeknek a marxista filozófia keretei között is helyük van. Részben kétségtelenül e polgári áramlatok vizsgálódásainak az eredménye, hogy néhány olyan, nyelvvel kapcsolatos kutatási terület körvonalazódott, amelyben a filozófia illetékessége a legnagyobb. Első helyen lehet említeni ezek között a tudományfilozófia egyik ágát, a nyelvészet elméletét, amelynek az volna a célja, hogy a nyelvészet kategóriáit és módszereit megalapozza, eredményeinek ellenőrzési lehetőségeit tisztázza, s hogy általában a nyelvészeti elméletek státusáról tartalmazzon a szaktudomány számára használható, a tudományfilozófia, s távolabbról az ismeretelmélet szempontjából helytálló nézeteket. Ilyen típusú reflexiók eddig elsősorban polgári 10 FÓNAGY IVÁN érdeme nemcsak az, hogy időben megelőzte a kísérleti szociolingvisztikát a gondolat fölvetésében, hanem az is, hogy a történeti változás magyarázatába bekapcsolta a „beszéd kettős kódolását" is. Vö. többek közt: FÓNAGY IVÁN, Über den Verlauf des Lautwandels. ALH 6 (1956): 173 — 278; Hangváltakozás és hangváltozás. ÁNyT 5 (1967): 123 — 153. A kísérleti szociolingvisztika úttörő munkája ezen a területen WILLIAM LABOV amerikai kutató könvve: The Social Stratification of English in New York City. Washington 1966.
