Nyelvtudományi Közlemények 81. kötet (1979)
Tanulmányok - Radics Katalin: Filozófia, nyelvészet, tudományelmélet [Philosophy, Linguistics, and Philosophy of Science] 3
6 RADIOS KATALIN Az azóta eltelt időben azonban olyan feladatok is fölmerültek a munkásmozgalmon belül és a polgári irányzatokkal folytatott vitákban — és nem utolsósorban a társadalom-, sőt, a természettudományokban —, amelyek szükségessé tették a nyelvvel kapcsolatos kérdések filozófiai szempontú kutatását. Elég, ha csak arra gondolunk: mennyi nyelvi kérdést implikál a mindennapi élet vagy a tudat szerkezetének a vizsgálata, milyen nyelvi vetülete van a propagandának vagy a manipulációnak, hogy a nemzeti felszabadító mozgalmak mennyi nyelvi problémával is küzdenek, vagy hogy a társadalomtudományok strukturalista áramlataiban milyen szerepet szántak a nyelvnek. Az utóbbi évtizedekben ilyen kérdések fordították egyes marxista filozófusok — köztük elsősorban Lukács György, valamint olasz és francia marxisták — figyelmét a társadalom elméletének olyan kérdései felé, ahol a nyelv központi szerepet játszhat. így például rengeteg értékes reflexiót tartalmaznak a nyelvről Gramsci munkái,3 a mindennapi élet elmélete Lukács Esztétikájában,4 s még rendszeresebben esik szó a nyelvről az Ontológia II. és III. kötetében.5 Ferruccio Rossi-Landi, bár kétes eredménnyel, már közvetlenül a nyelv és a gazdaság összefüggését tárgyalja egyik legújabb könyvében.6 Magyar szerző, Kelemen János tollából született meg az egyik első marxista kiindulású elemzés a filozófiatörténet egy jelentős korszakának nyelvfilozófiai nézeteiről,7 s a neopozitivista áramlatok nyelvről szóló megállapításait dolgozza föl magyarul is megjelent könyvében a szovjet Kozlova.8 A marxista filozófusok érdeklődése azonban a szaktudomány szemszögéből nézve sem véletlenül kerülte el egészen a legutóbbi időkig a nyelvi jelenségeket. A filozófus munkája során — legalábbis nagy részben — egyegy valóságterület szaktudományos megközelítéseire támaszkodik, s nyilvánvalóan nem vonzotta az általános fejlődéstörvények kutatóját az a tudomány, amely a legutolsó évszázadban elért nagy eredményeit — Telegdi Zsigmond klasszikus tanulmányából9 vett kifejezéssel — a meghasonlás állapotában érte el; olyan állapotban, ahol két párhuzamos diszciplína, a történeti-összehasonlító és a leíró-strukturális nyelvészet ellenkező előjellel ugyan, de állapot és fejlődés merev szembeállításából indult ki. S valószínűleg objektíve az sem véletlen, bár az egyes kutatók szempontjából nem feltétlenül tudatos fordulat, hogy a marxista filozófusok figyelme akkortájt kezdett a nyelv felé fordulni, amikor magában a szaktudományban is feloldódni látszik az állapot és fejlődés merev szembeállítása: a generatív grammatikában és más iskolák kereteiben is megjelenik az egyidejű struktúrák egymásból való levezetésének a gondolata, felcsillantva azt a lehetőséget, hogy hasonló típusú irreverzibilis 3 ANTONIO GRAMSCI, Filozófiai írások. Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1970. Különösen: 73-76, 116-135, 212-218. 4 LUKÁCS GYÖRGY, AZ esztétikum sajátossága. Akadémiai Kiadó, Budapest 1969. I. kötet 27—127. 5 LUKÁCS GYÖRGY, A társadalmi lét ontológiájáról. Magvető Kiadó, 1976. I—II— III. kötet. 6 P. ROSSI-LANDI, Linguistics and Economies. Mouton, Hága—Párizs 1975. A róla szóló bírálatot lásd: KELEMEN JÁNOS, Visszavezethetők-e a nyelv kategóriái gazdasági kategóriákra? Magyar Filozófiai Szemle 1977/5: 592—598. 7 KELEMEN JÁNOS, A nyelvfilozófia kérdései. Kossuth Kiadó—Akadémiai Kiadó, Budapest 1977. 8 KOZLOVA, Nyelv ós filozófia. Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1976. »TELEGDI ZSIGMOND, A nyelvtudomány meghasonlásáról. ÁNyT 1 (1963): 295—305.
