Nyelvtudományi Közlemények 81. kötet (1979)

Tanulmányok - Molnár Ilona: A nyelvtudomány és a marxizmus [Die Sprachwissenschaft und der Marxismus] 31

54 MOLNÁR ILONA társadalmi folyamat marad, s az egyes emberek és a korok változatlanul korrigálni fogják egymást, valamilyen új „munkamegosztás" alapján, magasabb szinten menjen végbe. Ekkor bizonyos problémák már az egyes emberek fejében megoldódnak, nem kerülnek ,,külső" társadalmi megvitatásra; kevésbé, illetve másként van szükség arra, hogy az egyik gondolkodó egyed egyoldalúságát egy másiknak egyoldalúsága ellensúlyozza. Eszerint semmi meglepő nincsen abban, hogy a marxizmus eszméit egy vagy több mozzanat erejéig, máskor mint igényt, mint törekvést mindenfelé, sőt egyre inkább megtaláljuk, ugyanakkor mégis azt mondjuk, hogy létezik marxizmus és idealizmus. 5.3. Elmefuttatásunk a maga korlátai között sem volna teljes, ha végül fel nem tennénk még egy kérdést, épp megelőző kijelentésünkből kiindulva. Ha a filozófiai gondolkodásban ma végső soron csak marxizmus és idealizmus létezik, akkor hát a tőlünk bírált teoretikus képződményeket és rokonaikat — ilyeneknek ma már egész áradata vesz körül bennünket: „szerencsés helyzetű tudományok"; „ideológiaérzékenység az egyes tudományágakban (különböző fokú)"; „filozófiailag közömbös tények, elméletek, módszerek stb."; „A szaktudományokban nincs filozófia; a filozófia csak merít belőlük, és segít általános kérdéseik megoldásában"; A filozófia nem dönthet el szaktudományos kérdéseket"; „A szaktudóst a tények érdeklik, a filozófust az interpretáció"; „Előbb megállapítjuk a tényeket, majd levonjuk filozófiai tanulságaikat"; „A filozófiai tanulságokat is le kell vonni, nem elég csak a tényeket felderíteni"; „El kell választani, csak nem mereven"; „Más és más, de nem lehet mereven elválasztani"; „Nem lehet sommásan elvetni"; „Lehántjuk az idealista burkot, köntöst stb."; „Ami elfogadható benne, azt kell fogadni, ami nem, azt el kell vetni"; stb. — az idealizmushoz soroljuk-e, és idealistáknak tartjuk-e azokat, akik e „teorémákkal" élnek? E kérdésre ezúttal csupán igen röviden és egészen mindennapi módon válaszolunk: vajon van-e tudós ember e hazában, aki ilyesfélét még soha nem mondott? Emellett elméleti tartalmuk, elméleti implikációik szerint a fenti „teorémák" kétségtelenül nem tartozhatnak a dialektikus materializmushoz. — Szoktunk beszélni olyan státustévesztésekről, mint pl. a gnoszeológiai ontologizalasa, az egyedi generalizálása stb. Nos, mi úgy véljük, az előbbiek mintájára joggal megalkothatjuk a következő fogalmat is: „a mindennapok tudományos közéleti viszonyainakgnoszeologizálása". Minden kutató benne él a legszélesebb értelemben vett tudományos közélet sodrában, és nem meglepő, ha ennek során sajátos szferikus mindennapi gondolkodása alakul ki; „mindennapi tudósi gondolkodása", amely sajnos semmiben sem különbözik a mindennapi gondolkodás fő jellemzőitől: következetlenség, előítélet, kényelmesség, tekintély tisztelet stb. Nem dialektikus és nem logikus, funkcióját tekintve lavírozó gondolkodás ez, amely lassan létrehozza saját „elméleteit" is. Nem kétséges előttünk, nagyon hátrányos dolog lenne elmerülni e „mindennapi gnoszeológia" hullámaiban; nem utolsósorban azért, mert ez fékezné, fékezi magukat a gnoszeológiai kutatásokat is. Már pedig abban valószínűleg senki sem vitázna velünk, hogy a tudománypolitika és a marxista gnoszeológia viszonyában a politika tudományos megalapozásának lenini elvét helyes érvényesíteni. A fentieket e mindennapi gnoszeológia ellen, az olvasó figyelmének e különös és igen kedvezőtlen jelenségre való felhívása céljával, a marxizmus cselekvő, kutató jellegének hangsúlyozására írtuk. MOLNÁR ILONA