Nyelvtudományi Közlemények 81. kötet (1979)

Tanulmányok - Molnár Ilona: A nyelvtudomány és a marxizmus [Die Sprachwissenschaft und der Marxismus] 31

A NYELVTUDOMÁNY ÉS A MARXIZMUS 53 konzisztens tud lenni, logikus, hogy akkor ez az elmélet maximálisan szigorú és adekvát. A marxizmus következetessége valóban mindenoldalú, hiszen olyan rendkívül kényes dimenziókat is átfog — sőt épp ezek bevonásával lépett túl más elméleteken —, mint az idődimenzió, az objektum — szubjektum reláció, a teória — cselekvés, gyakorlat viszony. A marxizmus ennélfogva az egyetlen olyan elmélet, amelynek keretében bármely objektum egy rendszeren belül érhető el; amely ilyenformán lehetővé teszi, hogy a megismerő embernek szabad mozgása legyen a teljes emberi ismeretkincsen belül, amikor a még ismeretlent kutatja. A marxi filozófia egyben nyújtja azokat a gondolati mechanizmusokat is, amelyek — egyrészt — a paradox jelenségek, áz érthetetlen dolgok, a látszatok, az ún. nem létező objektumok stb. valóságos létezésmódjának feltárását lehetővé teszik; másrészt, amelyekkel maguk e gondolati mechanizmusok is továbbfejleszthetők. Ilyenformán a marxizmus a létezés legbonyolultabb fogalmát tartalmazza; sohasem úgy vetődik fel benne a kérdés, hogy valami létezik-e vagy sem, hanem hogy milyen módon létezik. Ez a filozófia azonban nem marad a megértés, a konstatáció szférájában, hanem a megismerés igazságait képes átfordítani az ember cselekvésébe, ennélfogva minden értelemellenes, természetellenes és emberellenes dolog kiküszöbölésének eszköze. Következetessége voltaképpen ezzel válik teljessé. Mármost, úgy véljük, marxista módon gondolkodik — egyszerűen megfogalmazva — az, aki a marxista filozófia nyújtotta lehetőségeket mintegy kiaknázza, aktív módon él azokkal. A tudományos gondolkodásban a marxista gondolkodásmódot feltétlenül jellemzi az egészben való gondolkodás (természetesen nem a dolgok bonyolultságán való elmélázás szintjén, hanem ezen túl, logikailag szervezett formában). Ez meglehetősen egyszerűen hangzik, hiszen nemigen van kutató, aki legalább a lelke mélyén ne éppen ezt igényelné. De sokszor nincs meg hozzá az eszköze, s akkor valószínűleg el sem jut odáig, hogy törekvését szükségesnek tartsa meg is valósítani. Vagy pedig kénytelen azt mondani, hogy dolgozik meglevő eszközeivel (rendszerint a formális logikával, hiszen számára egyedül ez jelenti a biztonságot), ameddig azok hatékonyak, azután pedig „lesz, ami lesz". A marxista filozófia viszont egyenesen abból az eltökélt szándékból született, hogy az igazságot — mindenekelőtt egy konkrét társadalmi rendről és konkrét társadalmi érdekekből, amelyek tudvalevőleg mindig egyetemes törvényekre utalnak — ténylegesen fel is kell deríteni, nem elég egyszerűen keresni. Ilyen módon az igazságra törekvő gondolkodást Marx és más materialisták olyan gondolkodássá szervezték, amely lényegesen hatékonyabban működik, mint az emberek korábbi gondolkodási mintái. Ez rendkívül érdekes módon történt. Marx és Engels — úgy látjuk — a gondolkodásmódnak voltaképpen egy olyan átalakulását kezdeményezték, amikor a társadalom egész történeti folyamában kirajzolódó produktív megismerési folyamatnak a mechanizmusa, amelyet az egyedek együttesen, „munkamegosztással" valósítanak meg, e folyamat adekvát elmélete révén képes átmenni egyetlen egyed fejébe, ós a külső, szinkronikus vagy történeti ellentmondások belsővé válása útján mint egyetlen egyed gondolkodási mechanizmusa reprodukálódni. A marxizmus filozófiája e vonatkozásban annyiban megint csak nem kivételes, hogy beleilleszkedik abba a folyamatba, hogy az emberi megismerés folytonosan reflektál önmagára és ezáltal is fejlődik. Másrészt viszont lényeges előrelépést jelent, mivel annak lehetőségét nyitotta meg, hogy a megismerés, amely természetesen változatlanul