Nyelvtudományi Közlemények 81. kötet (1979)

Tanulmányok - Molnár Ilona: A nyelvtudomány és a marxizmus [Die Sprachwissenschaft und der Marxismus] 31

52 MOLNÁR ILONA Persze, annak egy szemernyi értelme sem volna, ha ideírnánk a marxizmus definíció] át, ismertetnénk kategóriáit stb., hiszen ilyen anyag nálunk bárkinek bőségesen rendelkezésére áll. Csak annak látjuk értelmét, ha valami személyünkhöz, munkánkhoz fűződő gondolatot tudunk kifejezni; ha tehát arról tudunk szólni, bennünket különösképpen milyen oldala "fogott meg" a marxi elméletnek. Mindenekelőtt egy a fentieket közvetlenül kiegészítő nézetünket foglaljuk össze. Ügy véljük, a marxista nyelvészeti kutatómunka és a marxista nyelvelmélet nem függ össze olyan módon, hogy az előbbit csak akkor lehetne folytatni, miután már magunkónak mondhatunk egy alapvonalaiban egységes átfogó elméletet. Ez lehetetlen is volna, hiszen azt az elméletet valakinek létre is kell hozni. Marxista nyelvész konzisztens marxista nyelvelmélet nélkül: ez korántsem képtelenség, hanem azt a helyzeti energiát rejti, amely a továbblépés irányában hat. Amennyiben a konkrét történeti helyzet jelenleg ez, a marxista nyelvészet e körülményekhez képest kell, hogy kitűzze feladatait. A ,,Mi a marxizmus?" kérdésre saját szempontunkból, egyúttal mások számára is érthető módon a legkönnyebben úgy válaszolhatunk, ha előzetesen megmondjuk, milyen körülmények között ismerkedtünk meg a marxizmussal. Egy elmélet felépülésének módjára valószínűleg mindvégig jellemző marad, anélkül, hogy lényegét érintené, hogy az ember miként kerül vele kapcsolatba, például hallomás útján, érdeklődésből, szervezett oktatás formájában-e stb. Számunkra háborús események adták a szörnyű alkalmat a marxizmusnak — semmiképp sem olyan alkalmazására, mint amikor egy feladat több megoldási lehetősége közül a célszerűség vagy az elegancia szempontjait mérlegelve kiválasztjuk az egyiket, hanem váratlan szellemi felfedezésére. Marx Károly szerző egy vékony könyvecskében kiadott műve révén vált előttünk ismertté, melynek címe abban az időben nem véletlenül indított lázas keresésre, hogy megvilágít-e vajon valamit az eseményekből; félig még gyermekfejjel fel sem fogva, hogy a mű megírása óta éppen egy évszázad telt el ! Nem egyszerűen megvilágított, hanem addig még sehol nem tapasztalt módon reálisnak tetsző mentalitással és érvekkel találkoztunk abban a könyvecskében. Ilyenformán a későbbiekben sem vetődött fel számunkra soha úgy a kérdés, hogy vajon mire, miként kellene a marxizmust alkalmazni, azaz, hogy alkalmaznunk kellene. És jószerével úgy sem, hogy vajon helyesen értelmezzük-e, hiszen rendszerint valami nem világos dolognak a magyarázatát nyújtotta éppen ! Föltótlenül kontinuitást érzünk első élményeink és aközött, ahogyan ma a legszívesebben válaszolunk a feltett kérdésre. Igen nehéz volna eldönteni legalábbis, hogy a nyelvészet jelenkori bonyolultsága vagy a régi beállítódás teszi-e, hogy szakmai munkánkban ma is az eligazodás lehetősége a legfontosabb számunkra a marxizmusban. Mindenesetre nap mint nap feltűnik, hogy a puszta ráció — a materializmus dialektikája nélkül — végső soron ugyanolyan kaotikus és kiismerhetetlen képét volna csak képes festeni a nyelvészet mai problematikájának és a nyelv jelenségeinek, mintha egyáltalán nem tennénk racionális erőfeszítéseket ! — A marxizmus közelítésünk szerint tehát legelőször is az a filozófiai — a végső emberi kérdések szintjén megalkotott — elmélet, amely egyedülálló módon képvisel olyan struktúrát, hogy az elmélet teljesen konzisztens, miközben — más oldalról — nyitott, fejleszthető. Különösképpen figyelemreméltó számunkra ebben az, hogy az elmélet bizonyos izomorfizmust mutat tárgyával, amennyiben maga a világ is a tudományos ismeretek szerint konzisztens és nyitott egyszerre. — Ha egy elmélet a világ egészére nézve