Nyelvtudományi Közlemények 81. kötet (1979)
Tanulmányok - Molnár Ilona: A nyelvtudomány és a marxizmus [Die Sprachwissenschaft und der Marxismus] 31
A NYELVTUDOMÁNY ÉS A MARXIZMUS 51 azzal, hogy napjaink nyelvészetét bizonyos mértékben meghatározza — bár számunkra, benne élők számára nyilván nehezen érzékelhető módon —, hogy objektíve eltolódás van a nyelvtudomány gyakorlati felhasználásában nem humanisztikus irányban. így hát az ún. modern nyelvtudomány szerepe a marxista nyelvészet fejlődésében szerintünk kettős: pozitív és negatív hatása egyaránt érezhető (persze, itt mindkettőre csak egy-egy szempontból tértünk ki). Az átfogó nyelvelmélet eszméjét magát természetesen nem gyengítik az említett negatívumok, sőt sürgetőbbé teszik megvalósítását. — A kevésbé mai, egyben kevésbé magas elméleti igénnyel fellépő nyelvészeti irányok (pl. a deszkriptivista strukturalizmus, Magyarországon elsősorban az ún. hagyományos nyelvészet) véleményünk szerint nem voltak olyan közvetlen előmozdító hatással a korszerű nyelvelmélet eszméjének megjelenésére, mint a mai modern irányzatok, éppen mivel maguk is a szervezettség alacsonyabb szintjén állnak. Más értelemben természetesen korántsem közömbösek, szerintünk hasonlóképpen értékesek és problematikusak egyszerre a nyelvelmélet fejlődése szempontjából. (E viszonyok bővebb jellemzésére más helyütt térünk ki.) Csakhogy lépjünk a cselekvés mezejére, s próbáljuk gondolatban megtenni egy marxista nyelvelmélet felépítésének első lépéseit ! Helyszűkében nem írjuk le az egész gondolatsort, de ha jól látjuk, nem kis horderejű felismeréshez jutunk ekkor, melyet egészen tömören a következőkben foglalhatunk össze: a marxista nyelvészet nehézségeinek, cikkünkben is tárgyalt tanácstalanságainak és az átfogó elmélet késlekedésének egyik oka minden valószínűség szerint objektív történeti ok. Jelentős részben objektív történeti feltételei vannak nézetünk szerint annak, hogy egyes vonatkozásokban tudásunk a nyelvről ma még igen hiányos, egyszerűen szólva nem elég egy korszerű nyelvelmélethez; hogy bizonyos fehér foltok csak korunkban kezdenek kitöltődni nélkülözhetetlen ismeretekkel a nyelvről mint fizikai léte mellett a legbonyolultabb természeti szféra, az emberi társadalom és pszichikum képződményéről. (A kérdésről kissé részletesebben 1. Molnár Ilona,. Hozzászólás az Altalános és az Alkalmazott Nyelvészeti Bizottság együttes ülésén, 1978, kézirat.) A világegyetem marxista elmélete ma már — úgy véljük — van olyan gazdag tartalmú, hogy megmutassa, milyen fő összefüggéseket kell tárgyalni egy adekvát nyelvelméletben. És éppen ennek az útmutatásnak az alapján látszik helyesnek az a konklúzió, hogy a marxista filozófiai kategóriák meghatározta nyelvelmélet csak történelmi érlelődés produktuma lehet, és kidolgozása nem utolsósorban olyan objektív megismerési feltételeknek függvénye, melyek általánosak a világ nyelvtudománya számára. Ebből a körülményből egyenes következtetéseket vonhatunk le arra vonatkozóan, milyen konkrét aktuális feladatok állnak jelenleg a marxista nyelvészet előtt. Az idézett helyen erre vonatkozó véleményünket is összefoglaltuk. 5.2. Azok a kollégák, akik cikkünk egy rövidebb, nyers változatát is látták, azt a bíráló megjegyzést tették, hogy a marxista gondolkodásmódot mindenütt csak negatív közelítésben jellemezzük. Azaz megmondjuk, mi nem marxizmus, de nem mondjuk meg, miben áll a marxista gondolkodás. Ügy érezzük, e jogosan felrótt adósságból ezúttal már sokat törlesztettünk, anélkül, hogy ellentmondásba kerültünk volna azzal az igazsággal, hogy a marxizmust nem lehet tárgyi tételek soraként ,,megadni". De befejezésül röviden még külön is kitérünk a marxizmus ,,pozitíve" megragadható vonásaira. 4*
