Nyelvtudományi Közlemények 81. kötet (1979)

Tanulmányok - Molnár Ilona: A nyelvtudomány és a marxizmus [Die Sprachwissenschaft und der Marxismus] 31

A NYELVTUDOMÁNY ÉS A MARXIZMUS 49 beszélgetéseiket hallgatja, felmérni akarva érdeklődésük minőségét, akkor az elme szörnyű korlátoltságát tapasztalja" (C. WRIGHT MILLS, Hatalom, politika, technokraták. Budapest 1970. 363). Lényeglátó és egyben rémítő rajza ez az axiológiai "közömbösségnek". Egy marxista szociológus, ACHIM MIHU véleményét a kérdésről akár e fejezet összefoglalásaként is idézhetjük: " A tárgyilagosság, az objektivitás... nem abban áll, hogy "elkülönülünk" az értékektől, és nem is abban, hogy bármely értéket elfogadhatónak tartunk ..." (A. MIHU, A szociológiai kutatás ABC-je, Kossuth Kiadó, Budapest. 1973. 220—272; az idézetet 1. 241.). Lehetségesek értékek, melyeket gondos elemzéssel tovább kell fejleszteni ahhoz, hogy a dialektikus materializmusba beépüljenek (az ismert értelemben). • 5. Egy marxista nyelvelmélet lehetőségéről és néhány szó a marxizmusról „pozitív közelítésben'* »• 5.1. Bizonyára magától értetődőnek találja az olvasó, ha azt mondjuk, hogy a marxizmust mindenki saját szakmáján, munkáján keresztül, mintegy annak példáján ismeri a legjobban: annak a tevékenységnek közvetítésével, amelyben a természetre hat. A munkás a termelési folyamaton, az orvos a gyógyításon keresztül stb. Az anyagi világnak bármely része ablakot nyit az egész anyagi világra. Ezt az igazságot érezte mélyen Szent-Györgyi Albert, akinek mottóul választott gondolatát cikkünkben többször is idézhetnénk. Ez a meggondolás rendkívül élesen megvilágítja, mennyire különös jelenség, mennyire magára vonzza a figyelmet, igényli a magyarázatot, ha nyelvész ilyen vallomást tesz: ,,Tudom, mi a marxizmus a nyelvészeten kívül, de azt nem tudom, hogy a nyelvészetben micsoda." Az eddigiekben több oldalról is próbáltuk leírni, jellemezni, magyarázni, sőt leleplezni azokat az okokat, tényezőket, amelyek az egész jelenségkomplexum — voltaképpen egy a szaktudós számára igen kedvezőtlen, mert mozgásgátolt, mert működésképtelen gondolati képződményektől korlátozott állapot — létezésében szerintünk közrejátszanak, s amelyeket egészükben szubjektív okoknak tekinthetünk. Szubjektívaknak, amennyiben magukban a nyelvészekben rejlenek, s amennyiben módunkban áll egyszerűen elejteni azokat az elgondolásokat, amelyeknek logikátlanságára igyekeztünk rámutatni. Valószínűleg sok bizonytalanság forrása, hogy filozófiai műveltségünk mélységben, korszerűségben nem áll a kívánatos szinten. E nézetünket, s hogy e téren mindenképpen előrelépésre volna szükség, úgy hisszük, sokan osztják. A legélesebb elme sem képes alkotó munkát végezni ismeretbővítés nélkül, s különösen nem, ha paralizált, mert téves „ismereteket" is őrizget a fejében. Egy ideje azonban mi magunk is egyre kevésbé hisszük — nemrég még széles körben elterjedt vélemény volt —, hogy a marxista nyelvészet fejlesztése kizárólag vagy zömmel egyes szubjektív körülmények jobbra fordulásán múlik. Egy újonnan megjelent fogalom, mely korábban nem szerepelt a kutatási célok között, a marxista nyelvelmélet fogalma ugyanis jelentősen átalakította a marxistáknak a nyelvről és a nyelv vizsgálatáról való gondolkodását. Az ide vonatkozó megnyilatkozásokból az egyik legutóbbit, RÓNA-TAS ANDRÁS egy megállapítását idézzük: „Marx és Engels nem foglalkoztak külön, önálló tudományos tárgyként a nyelv elméletének kérdéseivel. 4 Nyelv tudományi Közlemények 81/1