Nyelvtudományi Közlemények 81. kötet (1979)

Tanulmányok - Radics Katalin: Filozófia, nyelvészet, tudományelmélet [Philosophy, Linguistics, and Philosophy of Science] 3

RADICS KATALIN Engels a marxizmus keletkezésének szaktudományos feltételeiről beszél, s ezek a feltételek azóta — többek közt éppen a marxizmus létrejöttével, a társadalmi körülmények megváltozásával és a szaktudományok időközben elért újabb eredményeivel — jelentősen megváltoztak. Mégis tanulságos lehet gondolatait egyes összefüggéseiben a nyelvre, a nyelvtudományra, illetve szélesebben a nyelvnek a társadalmon belül elfoglalt helyére alkalmazni. -2. Kétségtelen, hogy a nyelvtudomány történetének minden fázisában arra törekedett, hogy az éppen rendelkezésre álló szempontrendszer és tudományos fogalmi keret szempontjából értelmes rendbe szervezze, megmagyarázza a tények egy meghatározott osztályát — ez a tényhalmaz persze korszakról korszakra változott; a rendelkezésre álló fogalmak és szempontok szabták és szabják meg, hogy mit tekintettek, illetve tekintenek megmagyarázandó, feldolgozandó empirikus ténynek. Ezzel párhuzamosan a nyelvtudomány, illetve a nyelvvel foglalkozó más tudományok minden stádiumban kifejlesztették a kor „nyelvfilozófiáját" — az engelsi „természetfilozófia" értelmében —, amelynek az volt a célja, hogy részben az empirikusan feltárt tények, részben a „puszta képzeletben" megalkotott összefüggések segítségével átfogó magyarázó elvekkel szolgáljon arra a kérdésre, hogy mi a nyelv lényege, hogyan illeszkedik a nyelv a valóság egyéb jelenségei közé. Az így fölfogott „nyelvfilozófia" és empirikus nyelvleírás minden korszakban együtt alkotta és alkotja az éppen érvényes tudományos paradigma egészét, jóllehet közülük — akár fölismerik és kifejtik ezt, akár nem — a „nyelvfilozófia" jár elöl, mivel ez szolgáltatja azokat az elvi és módszertani kereteket, amelyek szerint a tények végtelenségéből az éppen fontosnak tartottakat megragadják, rendszerezik. Mármost amilyen mértékben csökkennek a „nyelvfilozófia" puszta képzeletben megalkotott összefüggései, amilyen mértékben valóságos, gyakorlatilag is igazolható, s más szférák törvényeivel is összeegyeztethető összefüggésekkel helyettesítődnek, amilyen mórtékben leheformában megalkotni. Ennek az összképnek a megalkotása azelőtt az úgynevezett természetfilozófia feladata volt. Ezt a feladatot csak úgy tudta teljesíteni, hogy a még ismeretlen valóságos összefüggéseket eszmei, fantasztikus összefüggésekkel pótolta, a hiányzó tényeket gondolati képekkel egészítette ki, a valóságos hézagokat a puszta képzeletben töltötte ki. Miközben így járt el, sok zseniális gondolata volt, sok későbbi felfedezést előre megsejtett, de nem kevés badarságot is vetett felszínre, amint ez nem is lehetett másképpen. Ma, amikor a természetkutatás eredményeit csak dialektikusan, vagyis saját összefüggésük értelmében kell felfogni, hogy korunknak megfelelő természeti rendszerhez jussunk el, amikor ennek az összefüggésnek dialektikus jellege még a természetkutatók metafizikusán iskolázott fejébe is akaratuk ellenére befurakodik, ma a természetfilozófia végleg kiküszöbölődött . . . Ami azonban érvényes a természetre.amelyről ezzel felismertük, hogy szintén történelmi fejlődési folyamat, az érvényes a társadalom történetének minden ágára és mindazoknak a tudományoknak az összességére is, amelyek emberi (és isteni) dolgokkal foglalkoznak. Itt is a történelem, a jog, a vallás stb. filozófiája abban állott, hogy az eseményekben kimutatandó valóságos összefüggést a filozófus fejében készült összefüggéssel helyettesítették, hogy a történelmet egészében, valamint egyes részleteiben eszmék fokozatos megvalósulásának fogták fel, mégpedig olyan eszmék megvalósulásának, amelyek természetesen mindig csak az illető filozófus kedvenc eszméi voltak . . . Itt is tehát ugyanúgy, mint a természet terén, az volt a feladat, hogy ezeket a csinált, mesterséges összefüggéseket a valóságos összefüggések megtalálásával kiküszöböljük; s ez a feladat végeredményben azoknak az általános mozgástörvényeknek a felfedezésébe torkollik, amelyek az emberi társadalom történetében uralkodó törvényekként érvényesülnek." F. Engels: Feuerbach ós a klasszikus német filozófia felbomlása. MARX—ENGELS, Válogatott művek. Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1963. 352—353.