Nyelvtudományi Közlemények 81. kötet (1979)

Tanulmányok - Voigt Vilmos: Th. A. Sebeok (szerk.): A Perfusion of Signs 459

SZEMLE - ISMERTETÉSEK 459 Az esetgrammatikának talán a legalapvetőbb feltételezése az, hogy az univerzális grammatika alapkomponensében verbálisok találhatók (igék és melléknevek), valamint az ezekhez kapcsolódó mély esetrelációk (argumentumok formájában). Amint azt láthattuk, a szemantikai bázisú esetelméletben ezek az esetkategóriák szemantikailag nyernek meghatározást, és így nem tekinthetők nyelv-specifikus kategóriáknak. így nehéz megérteni azt, hogy a szintaktikai jellemzési módszer és a szintaktikai viselkedés jellege miért uralkodott oly sokáig az esetgrammatikusok metodikájában. Habár természetes az, hogy a nyelvekben a szemantikai tartalom korrelációban van a szintaktikai jelenségekkel, mégis egy szemantikai bázisú grammatikában a szemantikától kell a szintaxis felé haladnunk. Egy nyelvben sincs ugyanis tökéletes megfelelés a szemantika és a szintaxis között; sőt habár szemantikailag alapvető közös bázissal rendelkeznek is, éppen a szintaxis az a terület, ahol az egyes nyelvek lényegesen eltérnek egymástól. ANDOR JÓZSEF Hans Hörmann: Psychologie der Sprache 2. Auflage. Springer-Verlag, Berlin x Heidelberg—New York 1977. 223 1. Tíz év telt el a könyv első kiadása óta, és HÖRMANN professzor, aki egyben aktív oktató is, sokban alkalmazkodott az eltelt időben változó tudományos szemlélethez, így a könyv eredetileg is meglevő erényéhez — a szóleskörű áttekintéshez — egy újabb is járalt. A szerző fölismerte az információelmélet, az agyműködés kutatása és a gépi adatföldolgozási módszerek jelentőségének ugrásszerű növekedését a nyelvtudományban. Egyben igyekezett ezeknek a folyamatosan fejlődő ágazatoknak eredményeit bedolgozni munkájába. Nem tartjuk feladatunknak felsorolni mind a 12 fejezet címét vagy tematikáját, de különösen ki kell emelnünk a „VII. Die philosophischen Hintergründe der modernen Sprachpsychologie," valamint a „XII. Das Verstehen von Sprache und das Weltbild der Menschen" fejezetek fejtegetéseit. A szerző jó pedagógiai érzékkel és széleskörű ismeretanyaggal úgy alakítja mondanivalóját, hogy bár kitartóan másokat idéz, mégis saját egységes szemléletét közli az olvasóval, még helyesebben a tanítvánnyal. A munka ugyanis elfogadott tankönyvnek is tekinthető, hiszen első kiadását 5 nyelvre lefordították. Ha valamit vitathatónak tartunk a könyvben, az a „IV. Sprache, Information, Kommunikation" és az „V. Häufigkeit und Wahrscheinlichkeit" fejezetek anyaga és tárgyalásmódja. Ezek a témák térnek el leginkább a szerző központi problematikájától és nincsenek is kellő mértékben összedolgozva a tisztán nyelvpszichológiai anyaggal. Amellett nem is a legújabb eredményeket tartalmazzák. Példaként említhető, hogy nem helyes az 50. lapon a Lieklider-féle kísérletek magyarázata, régen idejét múlta a „Fletcher-Munson féle görbék" éppen 45 éves ábrája, hiányolható, hogy ZIPF munkái mellett miért nincsenek megemlítve legalább MANDELBROT és FUCKS eredményei. Hiányolható, hogy MEYEE—EPPLER munkássága nincs bedolgozva az anyagba (egyetlen — nem is saját — táblázata szerepel a 28. lapon). Végül a megjegyzések közé kívánkozik, hogy ezeken a területeken a szerző sokszor nem az eredeti dolgozatokat idézi és ismerteti, hanem kézikönyvek (különösen: MILLER 1,951, MOLES és VALLANCEEN 1963 továbbá CHERRY 1963) anyagából. Az említett néhány kritikai megjegyzés mit sem von le a szorosabb értelemben vett nyelvészeti és nyelvpszichológiai fejezetek már méltatott értékéből. Hörmann professzor könyve sok olyan fontos anyagot tartalmaz, amelyet hazai egyetemeinken nem oktatnak. Ezért nemcsak tanulmányozásra ajánlható kutatóinknak ós hallgatóinknak egyaránt, hanem magyarra fordítása is valósan jelentkező igény. TARNÓOZY TAMÁS Thomas A. Sebeok (szerk.): A Perfusion of Signs Advances in Semiotics. Indiana University Press. Bloomington—London 1977. xi + 212 1. 1962-ben, egy bloomingtoni konferencián használták először átfogó értelemben az amerikai kutatók a „szemiotika" terminust, mégis csak majd másfél évtized múlva, 1975. július 28 — 30. között a floridai Tampában rendezték az első kifejezetten szemiotikai kon-