Nyelvtudományi Közlemények 81. kötet (1979)

Tanulmányok - Voigt Vilmos: Th. A. Sebeok (szerk.): Sight, Sound, and Sense 460 - Voigt Vilmos: János S. Petőfi (szerk.): Research in Text Theory – Untersuchungen zur Texttheorie 460

460 SZEMLE - ISMERTETÉSEK ferenoiát az Egyesült Államokban. Amint ezt mindkét konferencia egyik legfőbb kezdeményezője, a jelen kötet szerkesztője, SEBEOK professzor bevezetőjében írja, azóta jól megszerveződött az amerikai szemiotika, rendszeres publikációk, konferenciák követik egymást. A jelen kötet a tampai konferencia 10 előadását tartalmazza. Ezek mindegyike a szemiotika valamilyen szempontból való megalapozását, alapvetését tűzi ki célul. így olvashatunk a jelfolyamatok rendszerezéséről, PEIBCE jelelméletéről, a szemiotika logikai, poétikai, orvostudományi, építészetelméleti, zenei, kultúraelméleti aspektusairól, SEBEOK zárótanulmányában pedig egyenesen a jelszemlélet általános (biológiai és természettudományi) alapjairól. Mindez a szemiotika újabb korszakának nyitányát jelenti: az elmúlt évtized expanzív szemiotikája új meg új területeket kapcsolt be a jeltudományi vizsgálatba. Most az alapok logikai összefüggésének, formalizálásának, egyesítésének a korszaka várható. Ennek világméretekben is fontos, egyik legelső megnyilvánulása e kötet, amely az új bloomingtoni nemzetközi szemiotikai könyvsorozat (Advances in Semiotics) ólén nyilván a legszélesebb körben terjed el. VOIGT VILMOS Thomas A. Sebeok (szerk.): Sight, Sound, and Sense Advences in Semiotics. Indiana University Press, Bloomington—London 1978. ix + 289 1. 1975—1976-ban egy kísérleti jellegű szemiotikai előadássorozat hangzott el a bloomingtoni egyetemen „Társadalomtudományi szemiotika" (Semiotics in the Humanities) címen. 18 nemzetközileg jól ismert szemiotikus tartott előadást, ezek közül 13-at közöl a kötet a többi dolgozat máshol jelent meg. A kötet négy tematikus csoportot különböztet meg: történeti, módszertani, a nem-szóbeli kommunikáció ós az alkalmazott szemiotika kérdésköréből. Egy kicsit önkényes is ez a rendszerezés, hiszen minden egyes tanulmány önálló egész, amely az elméleti megfontolásoktól a további kutatás programjáig, és az alkalmazás lehetőségeinek megmutatásáig terjed. A középkori filozófia vagy PEIBCE jelelmélete Amerikában nyilvánvalóan kiindulópont. A három módszertani előadás elsősorban a jelentós és a jelezés különbségével, illetve a kommunikáció és a jelfolyamatok kapcsolataival foglalkozik. A nem-verbális közlésben a zooszemiotika, az arckifejezések és a süketnéma-jelek szerepelnek példákként. Az alkalmazott szemiotika témaköréből a gyógyítás, a szemiotikai kultúraelmélet, a vallás, a cirkusz ós a fordítás kérdései szerepelnek. Irodalomelméleti és nyelvtudományi szempontból legnagyobb érdemének azt látjuk, hogy a hagyományos módszerekkel megközelíthetetlen problémák (pl. a nyelvi humor, az értelmetlen szövegek, a cirkuszi előadás vagy a mitológia) itt jó leíró ós teoretikus apparátust kapnak. Az amerikai módszerű általános szemiotika itt egyéni változatokban jelenik meg ugyan, mégis van annyi összetartó erő a célkitűzésben, hogy az előadássorozat csakugyan összefüggő módszertani kézikönyve is a társadalmi szemiotikának. VOIGT VILMOS János S. Petőfi (szerk.): Research in Text Theory — Untersuchungen zur Texttheorie Walter de Grayter, Berlin—New York 1977. viii (2) 405 + (2) 1. Teun A. van Dijk — János S. Petőfi (szerk.): Grammars and Descriptions. Studies in Text Theory and Text Analysis. Volume 1. Az önálló szövegtan a hatvanas évek közepén alakult ki, és mivel a nyelvészeti, irodalomtudományi, kommunikációelméleti kutatások köztes területén bontakozott ki, mindmáig tisztázatlan is maradt módszereinek egyetemessége, olykor érvényességi köre is. Ezért is volt jó gondolat, hogy 1972-ben a jelen kötet két szerkesztője, a holland irodalomteoretikus-szövegnyelvész és a magyar irodalmiszövegelemző-nyelvész körkérdéssel for-