Nyelvtudományi Közlemények 81. kötet (1979)

Tanulmányok - Andor József: Az esetgrammatika elméletének új útjai 451

458 SZEMLE - ISMERTETÉSEK modális esetkategóriák mindig fakultatív j'ellegűek, míg a propozioionális kategóriák lehetnek vagy kötelezőek, vagy fakultatívak. A Chafe elméletében előforduló ige — főnév relációban szereplő esetkategóriák túlnyomórészt a propozioionális esetkategóriák körébe tartoznak. A felszíni struktúrában általában ezek töltik be az alany ós a tárgy szerepót. Az alapvető propozioionális esetkategóriák közé Cook rendszerében a következők tartoznak: 'ágens', 'objectum' ('szenvedő'), 'experiens', 'kedvezményezett'. Fillmore ide sorolta az 'instrumentumot' is. Chafe azonban ez utóbbi kategóriát kevésbé az igéhez tartozó kategóriának ítélte meg, mivelhogy annak nincs egy olyan inherens szelekciós j'egye, amely 'instrumentum' esetkategóriában szereplő főnevet követelne meg. A modális esetkategóriák perifériális jellegűek Cook elméletében, vagyis ezek nem a propozíció egységéhez, hanem inkább a mondat modális egységéhez tartoznak. Nincsenek az igéhez rendelve, mint a predikátum argumentumai, hanem inkább az egész propozícióhoz tartoznak, mint az annak modalitását kifej'ező egységek. Cook szerint a modális esetek fakultatívak a mondatban, ós mivelhogy sokféle esetkerettel j'árthatnak együtt, így nem használhatjuk fel őket az egyes igék jellemzőinek meghatározásánál. A főbb modális esetek a következők: 'idő', 'hely', 'mód', 'ok', 'szándók', 'kísérés'. Néha 'kedvezményezett' modálisok is megjelenhetnek. Mindezek alapján Cook szerint az esetkategóriák természetüknél fogva három csoportba sorolhatók: (a) Nyitott propozioionális eset-relációk, amelyeket a verbális implikál, ós a felszíni struktúrában kötelező jelleggel jelennek meg. (b) Rejtett propozioionális esetek, amelyeket az ige implikál, de a felszíni struktúrában fakultatív jellegűek. (c) Modális esetrelációk, amelyeket az ige nem implikál, és mindig fakultatív jellegűek a felszínen. Cook elméletében részletesen tárgyalja ezeket a kategóriákat. Számos probléma merül fel azonban felfogásával kapcsolatban. Habár az esetgrammatikus fő feladatának a rejtett esetrelációk vizsgálatát tartja, nem ismeri fel az eset-relációk igazi arculatát. Az eset-relációk szemantikai viszonyokat tükröznek, amelyek mély-szemantikai jegyekkel és módszerekkel írhatók le. Tehát az esetgrammatikusnak a szemantikából kell kiindulnia. Cook pedig ugyancsak azok közé tartozik, akik esetfelfogásukat szintaktikai alapokon kívánják igazolni. Az esetkategóriákat — a propozioionális kategóriákat — nem szabad ilyen módon szótválasztani, mint ahogy ezt ő tette* hiszen ez épp a deriválás alapkiindulását, a mély-szemantikai relációkat hamisítaná meg, amelyeken az esetgrammatika lényegi kérdései nyugszanak. Ugyanakkor pedig a modalitás kérdésében is problémák vannak. A modalitás esetgrammatikai helye még egyáltalán nem eléggé tisztázott ahhoz, hogy kategoriális szinten kezeljük. Az is vitatott, hogy valóban esetek vannak-e ebben a komponensben, és ha igen, akkor milyenek. A modalitás kérdéskörére Nilsen elmélete alapján kapunk tisztább képet (1972. — 'diskurzust kijelölő elemek' — 'mondatot kijelölő elemek'), amely rendszerelméletileg is letisztultabbnak tűnik. így hát a jelen esetben el kell vetnünk Cooknak ilyen irányú elképzeléseit. 4. Habár a fent bemutatott esettani elméletek számos tekintetben további módosításokra tarthatnak számot, ós az elmélet egésze is nyelvtipológiai igazolásra szorul, bemutatásukkal az volt a célunk, hogy a problémakör iránt érdeklődő hazai nyelvészek megismerhessék a szemantikai bázisú esettan elméletét is. Sokak szerint a Fillmore munkáját ért kritikák eredményeképpen az elmélet elvesztette általános nyelvelméleti statusát. Arra, hogy ez korántsem így van, s hogy éppen a szemantikai bázisú esetgrammatika jelenti a kivezető utat a klasszikus elmélet problémáiból bizonyíték az, hogy az esetszemantika éppen napjainkban éli fénykorát. Kutatási aspektusainak megvitatására az 1977. nyarán Bécsben megrendezésre került XII. Nyelvészeti Világkongresszuson külön munkacsoportot alakítottak, amely helyet adott annak az általános véleménynek, hogy az eset-szemantikának centrális helyet kell kapnia a természetes nyelvek grammatikája és a kognitivitás viszonyának tanulmányozásában. Azt is megemlítjük, hogy a napjainkban egyre inkább teret hódító, a mondatcentrikus nyelvelmélet kereteiből kilépő szövegnyelvészeti kutatásokban is egyre inkább felismerik alkalmazásának szükségességét.13 13 T. VAN DUE, Somé Aspects of Text Grammars. The Hague 1972; J. S. PETŐFI— J. BREDEMEIEB (szerk.), Das Lexikon in der Grammatik, die Grammatik im Lexikon. Hamburg 1976.