Nyelvtudományi Közlemények 81. kötet (1979)
Tanulmányok - Andor József: Az esetgrammatika elméletének új útjai 451
SZEMLE - ISMERTETÉSEK 457 Az esetek rangsorolása az aktivitást tekintetbe véve lényeges, mivel ez ad tiszta magyarázatot pl. a topikalizáció jelenségére. Az elsődleges topikalizáció, amely sok nyelvben egyenlő az alanykiemeléssel, ebből a sorból magyarázható, mivel minden valószínűség szerint az a potenciálisan legaktívabb esetekre esik. Ugyanakkor a kevésbé aktív (receptív) eseteknél áll fenn erre a legcsekélyebb valószínűség. 3. Az előző részben bemutattuk Nilsen rendszerszerű, a szemantikai jegyekhez kapcsolódó esetkategóriákra alapozott elméletét. Jelen dolgozatunkban említést kell még tennünk két másik esetgrammatikus munkájáról is, ezeknek a műveknek az ismertetésével azonban itt részletesen nem foglalkozhatunk. WALLACE CHAFE ós WALTER COOK elméletéről van szó. 3.1. Chafe elmélete11 említésre kerül Nilsen 1972-ben írt munkájában is. Rendszerének kialakításában Chafenek is az a törekvése, hogy a korábban mások által leírt szintaxis-centrikus alapkomponens helyett egy univerzális szemantikai alapkomponenset alakítson ki. Chafe négy fajta szemantikai egységet fogalmaz meg. Ezek közül az elsőt szelekciós egységeknek nevezi: állapot, folyamat, akció stb., amelyek az igék és főnevek közti reláció megmagyarázásában játszanak szerepet. A második csoportba az inflexiós egységek tartoznak: plurális, progresszív, perfectum stb., amelyeket fakultatív módon hozzá lehet kapcsolni bármely lexikai egységhez anélkül, hogy ezzel a lexikai egység alapjelentósében vagy a kérdéses ós a többi ott szereplő lexikai egység viszonyában változás történne. A harmadik csoportba az úgynevezett derivációs egységek: inchoativ — rezultatív, rezultatív — abszolutív, kauzatív — deaktitív stb. tartoznak, amelyek egy szabályos úton megváltoztatják a kérdéses lexikai egység jelentését. Végül pedig ott van az aktuális lexikai egységek csoportja, pl. énekel, nevet stb., amelyek nincsenek egyedi szemantikai jegyekre tördelve Chafe elméletében. Chafe rendszerében is a verbális elem játszik központi szerepet. A szelekciós egységek alapján el is végzi az igék osztályozását. Első szabálya az igéket [+ statikus] és [—statikus] csoportokra osztja. Második szabálya a [— statikus] igéket érinti, s azokat vagy 'akciót kifejező', vagy 'folyamatot kifejező' alosztályokra osztja (CHAFE 1971. 99 és 101). Ez a két szabály négy alap-igetípust alkot. (a) Állapotot kifejező igék, amelyeket 'szenvedő' (Patient) NP-k követnek. Ez az NP fejezi ki azt, hogy mi van a kérdéses állapotban. PL: A fa száraz. (Lásd: Nilsen 'objectum' kategóriáját a mély szinten egy argumentummal rendelkező igékre.) (b) Folyamat-igék. Ezek is 'szenvedő' NP-vel állnak kapcsolatban. Ide tartoznak az állapotváltozást kifejező igék. PL: Miska meghalt. Ezek tipikus kérdése: Mi történtt (c) Akció-igék. Ágensekkel állnak kapcsolatban. Az 'ágens' a cselekvés végzője; Tipikus kérdés: Mit csinált Miskai PL: Miska énekelt. (d) Akció-folyamat igék. Mind 'ágens', mind pedig 'szenvedő' előfordul környezetükben. Az 'ágens' a cselekvés végzője, az ige pedig kifejezi a 'szenvedő' állapotában bekövetkezett változást. PL: Júlia eltörte az üveget. Mi elvetjük a szemantikai felbontásnak ezt a kialakítását, és inkább Nilsen szemantikájával értünk egyet, aki kifejti, hogy a Chafe által használt ós szemantikájában döntő szerepet játszó állapot, folyamat és akció nem olyan szerepet töltenek be, mint amelyet Chafe tulajdonít nekik, hanem inkább a lexikai egységekhez tartozó lexikai jegyek. Így, habár ezek szerepet játszanak a főnevek és a predikátum szelekciós megszorításaiban, a mély-szemantikai szinten nem vehetjük őket alapként tekintetbe. így Chafe többi kategóriáival sem érthetünk egyet (pl. 'szenvedő'), s ott is (pl. a 'szenvedő' helyett 'objektum') inkább Nilsen terminológiáját fogadjuk el. Vonatkozik ez az igék osztályozására is. 3.2. Walter Cook vizsgálódásait Fillmore és Chafe elméletére alapozza.12 Vizsgálatait az esetkategóriák jellegére irányítja. Először is, megkülönböztet ún. propozicionális ós modális esetkategóriákat. Azokat az esetkategóriákat, amelyek direkt módon kötődnek az esetkeretekben, propozicionális kategóriáknak nevezi. Azokat pedig, amelyek ezen kívül esnek, modális esetkategóriáknak hívja. A struktúrákban a 11W. CHAFE, Meaning and the Structure of Language. Chicago 1971. 12 W. COOK, A Set of Postulates for Case Grammar Analysis. Georgetown University Working Papers 4 (1972): 35—49. Washington; Uő., Covert Case Rôles. Georgetown University Working Papers 7 (1973): 52—81. Washington.
