Nyelvtudományi Közlemények 81. kötet (1979)

Tanulmányok - Andor József: Az esetgrammatika elméletének új útjai 451

SZEMLE - ISMERTETÉSEK 455 Nilsen egy olyan javaslatot tesz a modalitás esetgrammatikai helyére vonatkozóan, amelynek kidolgozása tulajdonképpen már ki is lép az esetgrammatikának mint mondatközpontú grammatikának a kereteiből, s a szövegnyelvészet vizsgálati területei felé mutat. A modalitás komponensét két részterületre osztja: azokra a modális viszonyokra, amelyek a diskurzus vonatkozásában állnak fenn, s ezeket diskurzust kijelölő elemeknek nevezi, valamint azokra az egységekre, amelyek csak egy egyedi mondat esetében relevánsak, s az utóbbiakat mondatot kijelölő elemeknek nevezi. A diskurzust specifikáló modális viszonyok közé tartozik a hely,az idő, a stílus, valamint a világ (valódi és képzeletbeli), a mód ós a terjedelem kérdésköre, s az ezeket kifejező jegyeket egy beszédaktus során csak egyszer kell meghatározni, s ennélfogva egyúttal vonatkoznak az illető diskurzus egységhez tartozó mondatokra is. Ugyanakkor az egyes mondatok modális viszonyait olyan jegyek specifikálják mint a performativitás aspektusai (pl. kérés, kérdezés, kijelentés, parancsolás stb.), a topikalizáció (neutrális, passzív, állító, kontrasztív), a mód (képesség, szükség, obligáció, valószínűség, neutrális, logikai inferencia), valamint az aspektualitás (pontszerű, tartós, perfektiv, rekurzív). Kár, hogy Nilsen újabb munkáiban nem vezeti tovább a modális komponens vizsgálatát,8 mert a fent említett relációkból eredően egy olyan, véleményünk szerint gyümölcsöző megközelítés lehetősége merült volna fel, amely ezeket a viszonyokat mondatot domináló operátor statussal ruházta volna fel, s ez nézetünk szerint jól összekapcsolható lett volna Ikegaminak valamint Wierzbickának a modalitás deixis elméleti keretben való felfogásával.9 2.2.2. Nilsen 1972-ben publikált művének 34. oldalán találhatunk egy táblázatot, amely MCCOY nézeteit mutatja be a mély esetkategóriák ós a relációs szemantikai jegyek viszonyára vonatkozóan. A táblázat szerint 15 különböző esetkategória ós 13 különböző szemantikai jegy létezik, amelyek az esetkategóriák meghatározásában szerepet játszanak. McCoy az esetjegyeket a mély esetkategóriák meghatározásából vezette le. Ugyanakkor viszont felszíni jelenségeket is felhasznált valamint transzformációkat is alkalmazott ebből a célból. Nilsen munkája során az esetkategóriák meghatározásához csupán a szemantikai esetjegyeket használja fel, s eljárásokat javasol arra vonatkozóan, hogy a felszíni megjelenítés, a transzformációk, az eset által való domináltság miként következik ezekből az eset-jegyekből.10 Ezek az eset-jegyek párokat alkotnak ós hierarchikusan rendezettek. Ez magyarázatot ad arra, hogy bizonyos mély esetkategóriák miért kapcsolódnak egymáshoz. McCoy jegyeiből az 'aktív', 'hely', 'átmenet' ós 'kiterjedés' nem játszanak szerepet az esetkategóriák azonosításában. Az 'aktív' nem relációs jegy Nilsen szerint, hanem inkább lexikai jegy, amely bizonyos igékben inherensen jelentkezik. A 'hely' sem relációs jegy, hanem olyan lexikai jegy, amely bizonyos főnevekben szerepel inherensen. Az 'átmenet' és a 'terjedelem' sem szükséges, mivel ezeket az 'eredet'-bŐl és a 'cól'-ból le tudjuk vezetni, azaz az előző kettő közül bármelyik legyen is pozitív, akkor az egyúttal az 'átmenet' jegyet is képviseli, míg azoknál az egységeknél, amelyeknél mind az 'eredet' mind pedig a 'cél' jelen van, ott a 'terjedelem' is jelen van. így tehát Nilsen relációs jegyei a következők : 'irányító' — 'irányított' ('Controller'-'Controlled') 'ok' — 'hatás' ('Cause' -'Effect') 'eredet' — 'cél' ('Source' -'Goal') Ténylegesen ez a három pár az egyik reláció, az 'eredet' — 'cél' specifikálásának változó fokait mutatja. Az 'irányító' — 'irányított' viszony az 'ok' — 'hatás' viszony részét képezi, amely pedig az 'eredet' — 'cél' reláció alegysége. Így a jelen rendszerben ahhoz, hogy egy eset-jegy releváns lehessen az esetkategóriák meghatározásában, annak a szóbanforgó reláció mindkét pólusát képviselnie kell, valamint egyúttal az 'eredet' — 'cél' relációnak is része kell hogy legyen. Nilsen elméletében tehát az 'ágens' — 'instrumentum' esetek például mint az 'irányító' — 'irányított' viszony két ellentétes oldala kapcsolódnak egymáshoz. Mivel-8 D. L. F.

NILSEN—A. P. NILSEN, Semantic Theory. Rowley, Mass. 1975. 9 Y.

IKEGAMI, How Universal is a Localist Hypothesis? Wenner-Gren Foundation for Anthropological Research. New York 1975. 1 — 6; A. WIERZBICKA, Semantic Primitives. Frakfurt/M. 1972. 150—165. 10 D. L. F. NILSEN, 1973.

129-153.: D. L. F. NILSEN-A. P. NILSEN, 1975. 103-132.