Nyelvtudományi Közlemények 81. kötet (1979)

Tanulmányok - Hajdú Mihály: Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára 437

438 SZEMLE - ISMERTETÉSEK gyár né vadatok etimológiai kutatása ellen. A nacionalizmus vád j'át éppen úgy ki kell védeni az anyag kiválasztásának, mint ahogyan figyelembe kell vennie a magyar történelemben, irodalomban, nyelvtudományban sokszor említett, lényeges eseményekkel, nyelvtörténeti változásokkal kapcsolatos helyneveket, még ha a mai országhatárokon kívül is esnek. Támadhatatlan és hiánytalan címszó jegyzéket a jelen körülmények között talán senki sem tudna összeállítani, s mint lehetséges megoldást mindenképpen el kell fogadnunk Kiss Lajos tudományos igényű és biztos ítélőképességen alapuló válogatását. Hiszen a mai határokon belüli helységnevek mindegyikét tárgyalja, a történeti Magyarország helyneveinek kiválasztása pedig gondos mérlegelés eredménye. Elismerve azt, hogy egy-két névadat fölvétele vagy kihagyása lehet vita tárgya, az elvi megközelítés, az egész koncepció így használ többet a magyar névtudomány ügyének. Más kérdést érint, de a fentiekhez kapcsolódik az imént idézett fél mondat folytatása: „ . . . amely [szótár] munkaeszköze lehet a különféle tudományágak — elsősorban a nyelvtudomány — szakembereinek, de amelyet megért a nem szakember is, és így a honismeretnek, az iskolai oktatásnak, a tudományos ismeretterjesztésnek az ügyét is szolgálja." Ez azt jelenti, hogy nyelvtudományi szakmunkát és tudományos ismeretterjesztő munkát is kapunk egyszerre, egy könyvben. Ritkán válhat előnyére egy tudományos igényű, hézagpótló munkának, ha az „érdeklődő nagyközönséget" is ki akarja elégíteni. Szerencsére Kiss Lajos nem a tudományosság, a filológiai pontosság, az adatok és hivatkozások forrásainak megjelölése, a szakirodalom fölsorolásának rovására tett eleget a nagyközönség igényének, hanem anyagának bővítésével, olyan idegen helynevek fölvéte éve , ame yeknek kutatása nem a magyar névtudomány föladata, az eddigi eredmények összefoglaló bemutatása viszont kétségtelenül tudományos ismeretterjesztő tevékenység. A nem magyar nyelvben formálódott nevek kutatási eredményeinek másutt való közlése talán lehetővé tette volna a magyar névalakulatok teljesebb számban való vizsgálatát. 3. A szerző kutatásainak részletességére, mélységére önmagában sokat mond a több mint húszlapos (9 — 33) forrásjelzós-föloldás, ami tulajdonképpen a forrásanyag fölsorolása. Ha azt is számítjuk, hogy egy-egy rövidítés akár több mint százóvfolyamos folyóiratot is födhet, s ezek cikkállományát átnézni és hasznosítani hihetetlen munka eredménye, megdöbbenünk a valóságtól. 4. Az egyes névcikkekben tárgyalt anyag igen arányos. Elsősorban nem a helj fontossága, hanem a névtani kérdések bonyolultsági foka határozza meg a név vizsgálati mélységét. (A leghosszabb — majdnem egy hasáb — terjedelmű Budapest névcikk esetében ez a két szempont éppen egybeesik.) A Fruska Gora, Csepel vagy Balabánsziget nagyobb terjedelmet kapott, mint a Tisza vagy Kecskemét vagy Debrecen. Az efféle méricskélés azonban erőszakolt és fölösleges, hiszen majdnem azonos terjedelműek az egyes névcikkek. 5. A cikk élén álló név után a fogalom megnevezése, helyének, elhelyezkedésének meghatározása következik. Ez a lokalizálás hozzávetőleges pontosságú: magyarországi településnév esetében a megyét közli, külföldi neveknél az országot, több országot is érintő folyók, hegyek stb. neveinél a szükséges tájegységet esetleg földrészt adja meg. Mindez tulajdonképpen tökéletes tájékoztatást nyújt a név jelölte hely fekvésére, csupán a történeti Magyarország helységneveinek esetében lett volna jó a régi megyenév megadása, bár az „érdeklődő nagyközönség" újabb nemzedékének ezek valószínűleg nem adtak volna pontosabb tájékoztatást. 6. A névcikk következő eleme az első előforduló névadat. Hallatlan értéke ez a munkának a magyar helynevek esetében ! A lehető legkorábbi névalakok nélkül ugyanis lehetetlenség etimológiát adni, s ugyanakkor ezek az adatok támasztják alá a szerző megállapításait, bizonyítják a jelentésmegadás megalapozottságát. Ezeknek az első előfordulásoknak az értékén nem lehet vitatkozni: fontosak, hasznosak és szükségesek. Vannak azonban olyan esetek, amikor egy néhány évvel későbbi adat jobban megvilágítja a név eredetét, vagy bizonyítóbb erővel támasztja alá a helyesen megadott etimológiát. Példa lehetne erre Dunavarsány esete. Az itt említett első adat 1269/1270-ből való ós Wosyan alakú. Az osiän 'jász' eredetet azonban — legalábbis a nem nyelvészek számára — világosabban bizonyítja az 1.270-es adat: ,, . . . predictam terram Ossyan . . ." (OSÁNKi—GÁRDONYI, Budapest történetének okleveles emlékei. I. 1148 — 1301. Budapest 1936. 115). Minden bizonnyal helytakarékossági okból nem került be több történeti adat a szótárba, jóllehet ezek mindegyike, vagy legalábbis óriási tömege megvan cédulákon.