Nyelvtudományi Közlemények 81. kötet (1979)

Tanulmányok - Hajdú Mihály: Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára 437

SZBMEB - ISMURTETÉSEK 437 (Igaz, a közmondások helyét felemás módon jelölte ki nyelvi szempontból nézve: a nyelvből kirekesztette őket, de figyelembe vette tulajdonságaikat a nyelvhasználatban.) Az a lépés tehát, amelyet Tolnai készült megtenni, de végül is igazában nem tett meg, O. Nagyra várt. És O. Nagy kora tudományának szintjén foglalkozott a frazeológiával az elmélet síkján is. Azóta persze itt is, ott is változott a szemlélet, mégis vitathatatlanul 0. Nagy emelte nemzetközi rangra a magyar frazeológiai kutatásokat. A kitekintésnek ez a szélessége jól érzékelhető a tárgyalt frazeológiatörteneti könyvben is. O. Nagy Gábor jóvoltából ma a frazeológia nálunk az egyetlen olyan magyar nyelvészeti stúdium, amelynek története tudományos igénnyel részletesen meg van írva. A posztumusz könyvet Kovalovszky Miklósnak 0. Nagy Gábor és a frazeológiakutatás című írása vezeti be, nem annyira problémafelvető igénnyel, mint inkább gondos krónika és igaz móltatás formájában. JUHÁSZ JÓZSEF Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára Akadémiai Kiadó, Budapest 1978. 726 1. 1. A magyar névtudomány évről évre jelentős művekkel gazdagítja a magyar nyelvészeti szakirodalmat. Elsősorban azonban nem a tudományszervezés érdeme ez, hanem inkább egyéni vállalkozások, nyugodtan mondhatjuk: önkéntes áldozatvállalások eredménye. Jóllehet az utóbbi időben több aspirantúrát kapott a névtan, s néhány kandidátusi, sőt, doktori értekezést is elfogadott e témakörből a Magyar Tudományos Akadémia Tudományos Minősítő Bizottsága, névtani folyóiratunk még nincs, nincs önálló kutatási iránya a magyar névtudománynak. Az Akadémia Nyelvtudományi Intézete és az egyetemek, főiskolák magyar nyelvi tanszékei a rendelkezésükre álló eszközökkel segítenek ugyan minden ésszerű kezdeményezést, és fölkarolnak minden megvalósítható ötletet, végső soron azonban minden megjelenő mű egy-egy lelkes és fáradhatatlan szervező-kutató egyéniség munkájának gyümölcse. A legjelentősebb ezeknek a vállalkozásoknak a sorában Kiss LAJOS könyve, amely a Nyelvtudományi Intézetben készült, de mindenképp egyéni teljesítmény, s az utóbbi idők legkiválóbb alkotása a magyar névtudomány területén. Azzá teszi tárgya, tartalma, módszere és tudományos eredményeinek tömege. Nem járt töretlen utakon a szerző. Tájékoztatóját ezzel kezdi: ,,A magyar névtudományban a földrajzi nevek etimológiájának vizsgálata — az időleges visszaeséseket nem tekintve — mindenkor jelentős, olykor szinte középponti helyet foglalt el." Aki azonban eligazodást keresett az egy-egy helynév eredetére vonatkozó szakirodalomban, szinte megoldhatatlan föladatok elé került. Folyóiratok mutatóiból, helytörténeti és névtani kiadványokból, a cikkek utalásaiból stb. kellett összeböngészni a véleményeket, nem beszélve az adatok utáni kutatásról a forráskiadványokban. Mindez rengeteg időt, hallatlan energiát és nem mindennapi kitartást követelt. Volt ugyan néhány töredékes, tétova kísérlet, amely helyneveink etimológiáinak összefoglalását célozta, s amelyekre utal is a szerző bevezetésében (5), de ezek a munkák elavultak, helyesebben elkészültükkor sem voltak a korabeli nyelvtudomány szintjén, s ma már inkább csak tudománytörténeti érdekességek, amellett könyvészeti ritkaságok. Vegyük még ehhez hozzá, hogy magyar névtani bibliográfia elkészítésére mindeddig kísérlet sem törtónt, csupán a fölszabadu ást követő évek helyneveket tárgyaló munkáiról van KÁZMÉR MIKLÓS jóvoltából használható összefoglalásunk (MNy. 52. 238 — 55; 64: 108 — 122, 245—255). Ezek után különösen nagyra értékelhető Kiss Lajos vállalkozása és terveinek megvalósítása ezzel a kötettel. 2. Legvitatottabb kérdése a munkának maga a föladatvállalás, amit a szerző egy fél mondatban érint könyve elejére írt, egyébként talán túlságosan is szűkszavú Tájékoztatójában (5—7): ,, . . . azt a feladatot tűztem magam elé, hogy olyan szótári munkát írjak a fontosabb magyar és nem magyar földrajzi nevek etimológiájáról ..." (kiemelés tőlem: H. M.). Nem tekintve azt a tényt, hogy szubjektív korlátok közé szorítja anyagát, egyszerre többet is vállal a vártnál és kevesebbet is. Valamennyi magyar helynevet természetesen nem lehetett egyetlen kutató egyetlen könyvébe belezsúfolni, nem is lett volna ez reális célkitűzés. Konkrét határokat szabni a kutatott helyneveknek azonban szükséges lett volna. Természetesen amennyi érvet egy földrajzi terület teljessége mellett föl lehet hozni, ugyanannyi ellenérv szól a bennük szereplő nem ma-