Nyelvtudományi Közlemények 81. kötet (1979)

Tanulmányok - Radics Katalin: Filozófia, nyelvészet, tudományelmélet [Philosophy, Linguistics, and Philosophy of Science] 3

Filozófia, nyelvészet, tudományelmélet1 1. Ma már közhely, hogy a marxizmus nem kész sémákat, elméleti konstrukciókat szolgáltat az egyes szaktudományok számára, amelyeket azoknak már csak a megfelelően (verbálisan) hozzáillesztett tartalommal kellene megtölteni. A marxizmus tudományos világnézet, amely az egyes szaktudományoknak a saját fejlődésük révén létrehozott eredményeit építi bele saját gondolatrendszerébe. A szaktudományos eredmények azonban fejlődésüknek nem akármilyen stádiumában alkalmasak arra, hogy ebbe a közegbe természetes módon beilleszkedjenek, mint ahogy a filozófia sem volt minden korszakában alkalmas arra, hogy a szaktudományos ismereteket befogadja. Jól ismert tény, hogy a kettő közötti viszony korszakonként és filozófiai iskolánként változott. Fontos állomás volt ezen a folyamaton belül, amikor a 19. század második felében a szaktudományos ismeretek rendelkezésre álló halmaza egyes területeken eléggé átfogóvá és koherenssé, a filozófia pedig elég tudományossá vált ahhoz, hogy egymásra találásuk újra bekövetkezhetett, mégpedig úgy, hogy Marx és Engels a tudományban nemcsak a világ megismerésének adekvát lehetőségét látta megvalósulni, hanem fölismerte a tudomány történelmet mozgató, forradalmasító erejét is, azt az erőt, amelynek birtokában a társadalom szerkezetének radikális átalakítása megtörténhet. Engels egy helyen fölvázolja a természettudománynak azokat az eredményeit, amelyeknek a kialakulása révén elérkezettnek látta az időt, hogy az empirikus természettudományokra támaszkodva bontsa ki a természeti szférának a legáltalánosabb, tudományosan igazolt törvényeit — azokat, amelyeket azelőtt az úgynevezett természetfilozófiának kellett részben valóságos, részben a képzeletben megalkotott, s ezért sokszor hamis összefüggések alapján megrajzolnia. Engels szerint ahogy a „természetfilozófia" kiküszöbölődött, és helyét a természet dialektikus (vagyis saját összefüggéseiben fölfogott) leírása foglalja el, ugyanúgy a társadalom általános fejlődéstörvényeit is a társadalomtudományok eredményeire támaszkodva lehet föltárni, s az előző korszakok filozófiáinak mesterséges konstrukcióit a tudományok által kidolgozott, valóságos társadalmi összefüggésekkel kell helyettesíteni.2 1 Ennek a tanulmánynak az alapanyaga az MTA Nyelvtudományi Intézete pártszervezetében 1977. június 3-án megtartott vitaindító előadás volt. 2 ,,E három nagy felfedezés [ti. a sejt, az energia-átalakulás ós a darwini fejlődés-elmélet] és a többi hatalmas természettudományi vívmány jóvoltából most annyira jutottunk, hogy a természeti folyamatok összefüggését nemcsak az egyes területeken belül tudjuk kimutatni, hanem nagyjában és egészében az egyes területek között is, és így azoknak a tényeknek a segítségével, amelyeket maga az empirikus természettudomány nyújt, módunkban van a természeti összefüggés áttekinthető képét megközelítően rendszerezett