Nyelvtudományi Közlemények 81. kötet (1979)

Tanulmányok - Radics Katalin: Filozófia, nyelvészet, tudományelmélet [Philosophy, Linguistics, and Philosophy of Science] 3

12 RADICS KATALIN valamint a szociálpszichológia legújabban kialakult kutatásai azonban bizonyára meghozzák azokat az eredményeket, amelyeket kritikailag földolgozva be lehet majd építeni a nyelv filozófia szintű elméletének ebbe a fejezetébe. Ha az előzőekben fölvázolt gondolatmenet nagyjából helyes, akkor ez annyit jelent, hogy az emberi nyelv legelvontabb sajátosságait megragadó univerzális nyelv-fogalom, valamint a vele kapcsolatos kategóriák és összefüggések elsődlegesek a gondolati újraalkotás szempontjából a náluk speciálisabb, konkrétabb szintekhez, vagyis a szociológiai, illetve a pszichológiai aspektu sokhoz képest. Mindez pedig annak felel meg, hogy lételméletileg, ontológiailag a bennük szereplő kategóriák logikai rendje is így alakul. 6. És éppen ezzel, a kategóriák logikai rendjével kapcsolatban lehet jó példákat találni arra, hogy hogyan valósul meg a filozófiai szintű elmélet már emlegetett „szűr ő" funkciója a szaktudománnyal kapcsolatban. A nyelvtudomány szinte minden korszakában igyekezett meghatározni saját, legáltalánosabb érvényű fogalmait, így azt is, hogy mit tekint a szaktudomány tárgyának, mi a nyelv lényege, s milyen módszert tart e sajátos természetű tárgy legadekvátabb vizsgálati módjának. Ha az előbb fölvázolt fogalmi séma jó, akkor az egyik legtipikusabb hiba a nyelvészeti elméletekben a fogalmak szintjének eltévesztése, vagyis egyes konkrétabb fogalmak univerzális szintre emelése. Az újgrammatikus iskola képviselői az egyén lelkébe helyezték a nyelvet, s életének, történeti mozgásának a feltételeit is az egyén pszichikai berendezésében keresték. A tudatot és a pszichikumot nem társadalmi terméknek, hanem az egyénhez tartozónak tekintették, s ezzel párhuzamosan a beszédet, kommunikációt az egyéni tudattartalmak kifejezésének, ,,gondolatok kicserélésének" tartották. Ezt az elképzelést, amelynek nemcsak a nyelvészetben, hanem a filozófiában és a pszichológiában is jelentős hagyományai vannak, a filozófiai szakirodalom ,,a nyelv privát koncepciója" kifejezéssel szokta emlegetni. Idézzük fel példának az újgrammatikusok egy magyar képviselőjének meghatározását: a nyelv ,,a mindenkori emberi tudattartalomnak olyan emberi hangokkal való kifejezése, melyek vele az idők folyamán . . . tartósan asszociálódtak." — írja Horger Antal A nyelvtudomány alapelvei című, 1914-ben megjelent munkájában.18 Az újgrammatikus iskola kialakulásának és elterjedésének a korszakában azonban nemcsak a nyelv univerzális fogalma merült egy időre feledésbe, de nem volt ismeretes a struktúra később Saussure munkájából közismertté vált fogalma sem, s így a nyelvi jelenségek közötti összefüggések megállapítására (tehát a tudományos magyarázatra) valóban nem látszott más mód, mint ennek megfelelően leszögezni: ,,a nyelv egyetlen tudományos szemlélete a történeti." A pszichologista fölfogás az alapjaikban újgrammatikus szemléletű iskolák kereteiben igen sokáig élt, ma is él. De jelentkezik egyes modern áramlatok „nyelvfilozófiájában" is. Noam Chomsky, a generatív grammatika megalapítója a lingvisztikai behaviorizmussal, illetve távolabbról a jelenkori polgári filozófia „egydimenziós" világképével helyezkedik szembe, amikor kiemeli az autonóm individuum szerepét és tudományos vizsgálatra is méltónak tartja az emberi értékeket, de e — saját kontextusában feltétlenül rokonszenves — 18 Budapest, Kókai Lajos kiadása, 47. 1.