Nyelvtudományi Közlemények 81. kötet (1979)

Tanulmányok - Radics Katalin: Filozófia, nyelvészet, tudományelmélet [Philosophy, Linguistics, and Philosophy of Science] 3

FILOZÓFIA, NYELVÉSZET, TUDOMÁNYELMÉLET 13 törekvése nyelvfilozófiájában ugyancsak pszichologizmust eredményez: a nyelvleírás fő feladatát az emberi beszédképesség, a kompetencia meghatározásában látja, s a nyelvtudományt a leghatározottabban az empirikus pszichológia körébe utalja.19 Az a tény, hogy az újgrammatikus és a generatív ,,nyelvfilozófiában" egyes fogalmak nem a megfelelő helyre kerültek, maga után vonja egyes kategóriák és összefüggések kritikai fölülvizsgálatának a szükségességét, de persze a legkisebb mértékben sem jelenti ezen irányzatok elméletileg és empirikusan is igazolt, illetve a nyelvfilozófiai nézetektől függetlenül is igazolható eredményeinek a tagadását. A fogalmak szintjének az eltévesztése terén kétségtelenül a pszichologizmus a legelterjedtebb a nyelvészeti szaktudományban, előfordult azonban — kisebb jelentőségű áramlatoknál — másfajta szinttévesztés is. A marrizmus, arra törekedvén, hogy kialakítsa a nyelvészet minden előző irányzattól és iskolától eltérő, ,,marxista" változatát, a nyelvet osztályjellegűnek tekintette, s ezzel egy szinttel az univerzális szint alá, a konkrét történelmi-társadalmi kategóriák szomszédságába helyezte. S hasonló jelenséggel találkozunk a sztálini bírálatban is: Sztálin, bár filozófiailag nem túl árnyaltan, megfogalmazza, hogy a nyelv a társadalmi lét univerzális jelensége és feltétele, a marri osztály-jellegű nyelvvel mégsem ezt az univerzális szintet, hanem egy még speciálisabbat, a nemzeti nyelvet állítja szembe — több helyütt is explicite tagadva a nemzeti nyelv mellett létező egyéb nyelvi változatok realitását.20 Ezek a ,»nyelvfilozófiák" azonban új eredmények új módszerekkel való föltárásával nem párosultak, ezért szaktudományos jelentőségük is elhanyagolható. 7. Az eddigiekben a filozófiai szintű elméletről szóltunk, és arról, hogy a filozófiai meggondolások hogyan járulhatnak hozzá egyes szaktudományi kérdések tisztázásához. Előzőleg azonban leszögeztük, hogy a részletes filozófiai szintű elmélethez, a nyelv dialektikájának mind hívebb megragadásához az empirikus szaktudomány fejlődésén keresztül vezet el az út. Hogyan járul tehát hozzá a nyelvészet a társadalmi szféra nyelvi jelenségeinek a mind összefüggőbb, átfogóbb leírásához, hogyan, milyen fázisokon keresztül tisztáz mind általánosabb törvényeket, hogyan küszöböli ki fokozatosan a „természetfilozófiához" hasonló „nyelvfilozófiákat"? Van-e a nyelvészeti tudományok fejlődésének valamiféle logikája? S ha van, milyen tényezőktől függ a tudomány fejlődós menete ? Milyen hatások gátolhatják vagy segíthetik e folyamatot? Fölismerésük hogyan járulhat hozzá a tudomány irányításának a feladatához ? A nyelvtudomány tárgya a nyelvi jelenségek köre — a kifejezés legtágabb értelmében. A nyelvi jelenségek azonban — az emberi életben betöltött sokféle szerepük miatt, valamint rendkívül komplex voltuk miatt — igen sokfélék, ezért igen sok aspektusból lehet őket megközelíteni. A nyelv mint szabályos és szabálytalan jelenségek összessége, mint struktúra, mint fizikai esemény, mint társadalmi jelenség, mint pszichikai tartalom és mint szociálpszichológiai aktivitás, mint meghatározott biológiai feltételekhez kötött 19 Erről bővebben 1.

RADIOS KATAIÍIN, Hozzászólás RÁcz ENDBE előadásához. A magyar nyelvészek III. nemzetközi kongresszusa, Nyíregyháza, 1977. Sajtó alatt. 20 A szovjet nyelvtudomány kérdései. (Marr-vita) Szikra, Budapest 1950. 223—249.