Nyelvtudományi Közlemények 80. kötet (1978)

Tanulmányok - Szathmári István: Bárczi Géza (1894–1975) és a magyar nyelvtudomány 174

190 SZEMLE - ISMERTETÉSEK magyar kiejtési versenyeket, továbbá hogy többször alapos tanulmányban értékelte őket, és javaslatokat tett a kiejtési hibák kiküszöbölésére (1. Nvr. 78 [1954]: 1-10; FelsSz. 4 [1955]: 232-237). - Volt szava végül a helyesírásnak mind az elvi, mind a gyakorlati kérdéseihez (1. például :Az elválasztás: HIK NytudÉrt. 20. Bp. 1955. 99 — 103; A magyar helyesírási szabályzat tizedik kiadásához: FelsSz. 4 [1955]: 10-19). 3.6. Alkalmazott nyelvtudomány: nyelvművelés, lexikográfia. — Az alkalmazott nyelvtudomány terminusnak — a körébe tartozó diszciplínákat illetően — egyértelmű, általában elfogadott meghatározása tudtommal nincs. Sokan ide számítják például a fentebb említett helyesírást, némelyek a stilisztikát is (az egészre vö. Általános nyelvészetünk helyzete. Az alkalmazott nyelvtudomány helyzete Magyarországon. Szerk. IMBB SAMU. Kézirat gyanánt. Bp. 1969.). Magam két olyan szakterületet tárgyalok itt, amelynek az idetartozása nem lehet kétséges. Egyébként Bárczi professzornak a gyakorlat iránti érzékét bizonyítja, hogy a nyelvművelés és a lexikográfia kérdései életének szinte az utolsó leheletéig foglalkoztatták: A) Nyelvművelés. — Bárczi Géza tudományos munkásságát szótörténeti-etimológiai kutatásaival és nyelvkönyvírói tevékenységével csaknem egyidőben (legfeljebb egy szűk évtizeddel lemaradva) a nyelvműveléssel kezdi. Az 1932-ben meginduló Magyarosannak csaknem a folyóirat megszűnéséig munkatársa. Kezdetben a sportnyelv egy-egy idegen szavát tűzi tollhegyre, és a harmincas években lezajlott — igen sikeresnek mondható — sportnyelvújítást méltatja (1. a Magyarosan egyes évfolyamait, illetőleg a Bárczi-bibliográfiát). Mint KOVALOVSZKY MIKLÓS rámutat A nyelvművelő Bárczi Géza című cikkében: „Itt kristályosodik ki . . . nyelvművelő elveinek egyik központi gondolata: az idegen szavak használatának szigorú, mérlegelő bírálata" (Nyr. 99: 302). Az ötvenes évek elejétől pedig egyre gazdagodó tudományos munkásságának a távlatából mindinkább a nyelvművelés elvi kérdései felé fordul, és „tárgyilagos ítéleteivel, higgadt véleményével, bíráló észrevételeivel" (1. uo. 302 — 303) élete végéig iránymutató szerepet vállal (1.: A nyelvművelés elvi kérdéseihez: NylOK 2 [1952]: 420-426 és MNy. 48 [1952]: 10-18; LŐRINCZE LAJOS, Nyelv és élet: MNy. 49 [1953]: 117-127; Nyelvművelés és nyelvtudomány: A kassai Batsányi-kör évkönyve. 1965 — 1968. Bratislava 1969. 238-253; Nyelvművelésünk: MTud. 16 [1971]: 607 — 615). Ilyen irányú tevékenységére az 1974-ben megjelentetett Nyelvművelésünk című (Bp. 1974. 141 1.) könyvecskéjével tette fel a koronát, amelyben — bizakodóan nézve mai nyelvünket — mérlegre tesz néhány kritikus nyelvi jelenséget, és közben kifejti jól megalapozott elvi nézeteit (a nyelvi állandóságot és változást, a normát, az esztétikai igényt, a nyelvművelés módszereit, az idegenszó-használatot stb. illetően), majd a jelenleginél harcosabb, határozottabb kiállást követel az egyes jelenségek megítélésében (1. részletesebben az említett cikket: Nyr. 99: 302-313). B) Lexikográfia. Bárczi Géza sokoldalúságáról, gyakorlati érzékéről tanúskodik az is, hogy művelte — vagy talán nálunk éppen megalapozta — a lexikográfiát. A tanulóiskola a Magyar szófejtő szótár volt. Valójában innen szűrte le a szótárszerkesztés elvi és gyakorlati jellemzőit, és ezt fejlesztette tovább részint a gyakorlatban (irányító szerepet vállalt a magyar nyelvatlasz, az Értelmező Szótár munkálataiban, a Történeti-etimológiai szótár megjelentetését pedig az általános lektori teendők már emlí-