Nyelvtudományi Közlemények 80. kötet (1978)

Tanulmányok - Szathmári István: Bárczi Géza (1894–1975) és a magyar nyelvtudomány 174

SZEMLE - ISMERTETÉSEK 183 B)A magyar szókincs története. — Tulajdonképpen Bárczi Gézának az előző pontban tárgyalt munkássága ide — vagy ide is — tartozik. Talán nem túlzok, ha azt mondom, az egyes szavak, továbbá szócsoportok és -rétegek, valamint az egész magyar szókészlet eredetének, alakulásának, sajátságainak a vizsgálata szerzőnk egyik legkedvesebb és legtöbb eredményt hozó munkaterülete volt. Mindezt világosan mutatja, hogy módszereit állandóan finomítva — elsősorban a Magyar Nyelv évfolyamaiban — sorra-rendre teszi közzé (még 1975-ben is !) ötletekben gazdag, de mindig a nyelvi tényekre támaszkodó szóeredeztetéseit, egy-egy szó életét vagy annak egy részletét bemutató fejlődésrajzait (puli, persze, gyanta, bitó, kopik, Tevel, jár, kék, én, fiatal, hajó, fa, fiú, mind, tilt, ücsörög stb.). Nem hiányoznak a szintéziseket előkészítő részösszefoglalások (Az igei átvételek kérdéséhez: MNy. 44 [1948]: 81 — 94; Török jövevényszavaink legrégibb rétegének kérdéséhez: NylOK 2 [1952]: 347 — 359; Örmény jövevényszavaink kérdéséhez: MNy. 56 [i960]: 304 — 310; A propos de vieux mots d'emprunt turcs en hongrois: AOH 18 [1965]: 47 — 54; Les éléments lexicaux de création interne de la langue hongroise: ALH 17 [1967]: 1—19; Quelques conclusions tirées de l'étude des plus anciens mots d'emprunt turcs du hongrois: AOH 25 [1972]: 383 — 390), sőt a tudománytörténeti áttekintés és előremutatás sem (A magyar szókincsre vonatkozó etimológiai kutatások jelenlegi állása: MNy. 63 [1967]: 285 — 292). Ezt a diszciplínát illetően két szintézis tette ismertté Bárczi Géza nevét itthon és hazánk határain túl: a Magyar szófejtő szótár (Bp. 1941) és A magyar szókincs eredete (Bp. 1951., 1958.2

). A Szófejtő szótárról joggal állapítja meg Benkő Loránd: ,, . . . a maga nemében, a népszerűsítő és a tudományos igények együttes kielégítésében európai szinten is klasszikus alkotás" (i. h. 10). Egy-egy szó eredetét, hangalaki és jelentésben' változását lényegre törően, világosan, ugyanakkor a megfelelő tudományossággal összefoglaló cikkei miatt a legutóbbi időkig állandóan forgatott nyelvészeti munka volt, sőt — A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (Bp. I—III. 1967., 1970., 1976.) mellett — éppen a jelzett erényei miatt, napjainkban és a jövőben is, sokan fognak hozzá fordulni gyors tájékoztatásért. — Igazi tudományos kézikönyv A magyar szókincs eredete című, második kiadásában csaknem kétszáz lapnyira nőtt munka. Tartalmazza ez a magyar szókészlet eredetének, alakulásának úgyszólván teljes problematikáját, a finnugor eredetű és belső keletkezésű szavaktól valamennyi jövevényszó-csoporton át egészen a tulajdonnevekig. Egyúttal azonban ott találjuk a szókincstörténetnek az általános nyelvészeti és magyar nyelvtudomány-történeti vonatkozásait is. A kitűnő szómutató csak még használhatóbbá teszi ezt a jelentős kézikönyvet. Hogy Bárczi Géza mennyire vonzódott az etimológiai-szótörténeti kutatásokhoz, azt megvilágítják kedves tanítványának, a TESz. szerkesztőjének, Papp Lászlónak a következő sorai, amelyeket a 80 éves Bárczi Gézát köszöntő írásában közölt: ,, . . . ő a TESz. általános lektora, s ez azt jelenti, hogy a főszerkesztő mellett ő az egyetlen ember, aki e szótár minden szócikkét látja a végső szerkesztés előtt. A szótár szerkesztősége és munkatársai azt is tudják, hogy nemcsak látja a szócikkeket, hanem egyetlen egy szócikk sem kerül úgy ki a kezéből, hogy valamiféle megjegyzést ne írna rá" (NytudDolg. 14: 4). (L. még a lexikográfiával foglalkozó pontot.) Bár a névtan nem tartozott Bárczi professzor legkiemelkedőbb szakterületei közé, mégis e tekintetben szintén maradandót alkotott. Mindenek-