Nyelvtudományi Közlemények 80. kötet (1978)

Tanulmányok - Bereczki Gábor: Fokos-Fuchs Dávid 1884–1977 171

SZEMLE - ISMERTETÉSEK 173 Fokos-Fuchs Dávidnak a század eleje óta szünet nélkül jelentek meg cikkei a hazai és külföldi nyelvészeti folyóiratokban. Tudományos munkássága terjedelmében sem marad el jobb körülmények között dolgozó pályatársaiétól, pedig neki egészen a második világháborút követő évekig — nyugdíjba vonulásáig — negyvenegy éven át terhes középiskolai oktató- és adminisztratív munkáján fölül kellett végeznie tudományos kutatásait. Pályája bővelkedett tudományos eredményekben, a megfelelő társadalmi elismerés azonban sokáig elmaradt. A 60-as évek végre bizonyos fokig ezt is meghozták. 1964-ben címzetes egyetemi tanár lett, magas állami kitüntetésben részesült, s még ugyanebben az évben a Magyar Nyelvtudományi Társaság is alelnökévé választotta. Tiszteletbeli tagja volt a helsinki Finnugor Társaságnak és a hamburgi Societas Uraló-Altai cának. Ez a rövid áttekintés csak sejteti azt az áldozatos, kitartó munkát, amelyet Fokos-Fuchs Dávid hosszú élete során végzett. A hivatalos elismerés, amelyben részesült, meglehet, elmaradt ennek a nagy életműnek az értékétől, de őt ezért soha senki se hallotta zúgolódni. Megkapta viszont a sorstól, ami számos hazai és külföldi tudóstársának nem adatott meg, hogy be tudta fejezni életművét, sőt másokét is segítette. Nem hagyott el végzetlen munkát a következő nemzedékre. A tudós Fokos-Fuchs Dávidról szóllottam, de nem tehetem, hogy ne búcsúzzam munkatársaim, kollégáim és a magam nevében a kedves, szeretetre méltó, mindig segítőkész embertől, akinek erkölcsi nagyságát, tisztességét, emberségét, tudomány iránti önzetlen szeretetét valamennyien őszintén csodáltuk és becsültük. Meglehet, nem nagy azoknak a száma a finnugor nyelvtudományban, akik közvetlenül Fokos-Fuchs Dávid tanítványainak tartják magukat. Alig múlik el azonban nap, hogy kutatómunkánk során ne találkoznánk Fokos-Fuchs Dávid valamelyik művével, hogy ne okulnánk belőle, s így közvetve, ki kisebb, ki nagyobb mértékben, valamennyien tanítványai számát gyarapítjuk. Itt most búcsút veszünk tőle, de műveiben éltünk végéig velünk marad. Nyugodjék Békében BEHECZKI GÁBOR