Nyelvtudományi Közlemények 80. kötet (1978)

Tanulmányok - Szathmári István: Bárczi Géza (1894–1975) és a magyar nyelvtudomány 174

. Bárczi Géza (1894-1975) és a magyar nyelvtudomány 1. A nagy tudósokat, az igazán kiemelkedő egyéniségeket nemcsak az jellemzi, hogy szűkebb szakmájukban új utakra törnek, hanem az is, hogy univerzális érdeklődésűek: gondolataikkal szinte átfogják mind a mikro-, mind a makrokozmoszt, mindenhez van szavuk, továbbá hogy emberségesek, törődnek a körülöttük élőkkel, és optimisták, bíznak az emberben, s az élet legnehezebb körülményei között is emberek tudnak lenni . . . Röviden szólva: maradandót alkotnak a tudományban, és példát adnak az emberségre. Ilyen tudós, ilyen egyéniség volt dr. Bárczi Géza Kossuth- és Állami díjas akadémikus, tanszékvezető egyetemi tanár. A ritka eredményességű nevelőnek, tanárnak; a kiváló tudósnak, alkotónak; a példaképül odaillő embernek, kollégának és vezetőnek 1975 novemberében bekövetkezett halála pótolhatatlan vesztesége nyelvtudományunknak. A magyar nyelvészet nagy családjában valahogy ő jelentette az életnek, benne a tudománynak a mindenkori reális felmérését, a biztonságot, a rendíthetetlenséget . . . Mert Bárczi professzor elismerten kiemelkedő, európai hírű tudósa volt a magyar nyelvészetnek, az egész magyar tudománynak. Aki ma a magyar hangtan, szókincs és alaktan bármilyen — elvi vagy gyakorlati, átfogóbb vagy a részletekbe vágó — kérdésével akar foglalkozni; aki szavaink eredete után kíván nyomozni, mindenekelőtt Bárczi Géza összefoglaló munkáit veszi kezébe. A magyar helyesírás, a mondattan, továbbá a magyar nyelvjárások, az irodalmi nyelv, valamint a nyelvművelés, a stilisztika, a névtudomány, a lexikográfia, a nyelvtudomány-történet, a nyelvtörténeti módszertan stb. vizsgálója szintén nem nélkülözheti az ő — gyakran az egyes részdiszciplínák alapjait feltáró, de mindig távlatokat nyitó — idevágó eredményeit, dolgozatait. És