Nyelvtudományi Közlemények 80. kötet (1978)

Tanulmányok - Bereczki Gábor: Fokos-Fuchs Dávid 1884–1977 171

172 SZEMLE - ISMERTETÉSEK idő ellenére rendkívül gazdag anyagot gyűjtött. A háború alatt katonai szolgálatot teljesített, de 1916 és 1917 folyamán a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából alkalma nyílt, hogy több hónapos munkával jelentős nyelvi anyagot gyűjtsön zűrjén nemzetiségű hadifoglyoktól. Munkáját frontra vezénylése szakította meg. Fokos-Fuchs Dávid tudományának szinte minden ágával foglalkozott. Gyűjtőmunkája eredményeit „Volksdichtung der Komi (Syrjänen)" c. szöveggyűjteményében (Budapest 1951) és hatalmas, kétkötetes „Syrjänisches Wörterbuch"-jában (Budapest 1959) tette közzé. De nemcsak a saját gyűjtését publikálta, fáradságos munkával sajtó alá rendezte Munkácsi hadifoglyoktól gyűjtött votják szövegeit, melyek „Volksbräuche und Volksdichtung der Wotjaken" (SUST 102.) címen jelentek meg Finnországban. A REGULY—PÁPAY osztják hagyatékból németre fordította, szövegkritikai megjegyzésekkel, nyelvi és tárgyi magyarázatokkal látta el a még kiadatlan két osztják hőséneket (Reguly-könyvtár III, 1—2). Fokos-Fuchs Dávid fiatalságától kezdve állandóan foglalkozott etimológiai kutatásokkal, sok-sok cikke jelent meg ebből a témakörből és egy kisebb monográfiának is beillő dolgozata „Aus dem Gebiete der Lehnbeziehungen" (ALH 3.), ahol behatóan foglalkozik a kölcsönzés elméleti kérdéseivel is. A hangtani problémák is érdekelték, de talán legkedveltebb területe az alak- és mondattan. Említsünk meg egy-kettőt nagyobb lélegzetű munkáiból: A Keleti Szemle (Revue Orientale) 7. kötetében kezdte publikálni, majd a 11 —12. kötetekben folytatta, végül 1911-ben különnyomatként önálló kiadvány formájában is megjelent a PATKANOV osztják gyűjtése alapján készült „Laut- und Formenlehre der süd-ostjakischen Dialekte auf Grund der Sammlungen und grammatischen Aufzeichnungen von S. PATKANOV bearbeitet von D. R. Fuchs". Jóval később jelent meg „Die Verbaladverbien der permischen Sprachen" (ALH 8.). Számos, nemzedékéhez tartozó kutatótársától eltérően, ő nem elégedett meg azzal, hogy egy-egy nyelvi jelenséget — pozitivista módon -*• bőven illusztrál adatokkal, s ennél a pontnál meg is áll. Fokos-Fuchs Dávid tovább ment ennél, ő mindig igyekezett levonni az elméleti és módszertani tanulságokat, ezért munkái az általános nyelvtudomány számára is rendkívül becsesek. A magyar uralisztikában sohasem foglalt el fontos helyet az uráli nyelvcsalád távolabbi rokoni kapcsolatainak keresése. Éppen ezért különös figyelmet érdemel Fokos-Fuchs Dávid e téren kifejtett munkássága. Már kora fiatalságában érdeklődött a török nyelvek iránt, erről tanúskodik 1909-ben, a Nyelvőr 38. kötetében „Török jövevényszavainkhoz" címen megjelent cikke. Évtizedeken keresztül gyűjtötte az uráli és altáji nyelvek tipológiailag azonos nyelvtani szerkezeteit. Sajnos, az értékes anyag a második világháború hányattatásai közben elveszett, s a háború után az anyaggyűjtést meg kellett ismételnie. A példatár a Nyelvtudományi Közlemények 62-64. köteteiben jelent meg több folytatásban, a belőlük leszűrhető tanulságok pedig a „Rolle der Syntax in der Frage nach Sprachverwandtschaft" (Wiesbaden 1962) c. könyvében. A szerző az uráli és altáji nyelvek ősi rokonságát a mondattan területén mutatkozó rendkívül nagy számú tipológiai egyezések segítségével próbálja valószínűsíteni.