Nyelvtudományi Közlemények 80. kötet (1978)
Tanulmányok - Kovács László: Régészeti jegyzet szablya szavunk eredetéhez [Archäologische Bemerkung zur Herkunft des Wortes szablya ’Säbel’] 161
164 KOVÁCS LÁSZLÓ a Kárpát-medencében lakó szlávság fegyverévé, hogy a később betelepülő magyarok leleteinek — más szempontból túlzóan szigorú — rostálásánál, a szomszéd országok kutatói éppen a szablyát tekintik az egyik magyar etnikumjelzőnek.21 Fegyverünk az óoroszok előtt sem volt ismeretlen, hiszen többek között a kazár — sőt a magyar22 — ellenfeleik kezében megismerhették, de még a 10. században is a kard volt rájuk a jellemző,23 s csak a nomád ellenfeleik növekvő szorítása kényszerítette őket is később a szablyához.24 Nyilvánvaló tehát, hogy a török vezetőrétegű bolgár-szlávokat kivéve, a szablya all. század előtt nem vált a szláv népek fegyverzetének tartós elemévé. Velük ellentétben ezt a magyarságnál már a 8. századtól feltételezhetjük, s a 10. századtól pedig, a nagyszámú honfoglaláskori lelettel egyértelműen bizonyíthatjuk. KNIEZSA ISTVÁN elemzésében szavunk volgai-bolgár eredeztetésének kísérletét is említette. Utalt arra, hogy a jelenleg minden alátámasztást nélkülöző elmélet szerint innét került át a szó az oroszba, s onnan tovább az európai nyelvekbe még a 10. század előtt.25 Ezt az utat a fentiek alapján aligha fogadhatjuk el, 26 ezért teljes mértékben Kniezsa István gondolatmenetének záróbekezdéséhez csatlakozom; miszerint ,,a magyar szó eredete mindaddig, amíg a szláv szóé nem tisztázódik, bizonytalan. A magyarból való eredetének lehetősége nem reménytelen (...), de eddig komolyan még senki sem foglalkozott vele. Amennyiben azonban nem bizonyulna magyar eredetűnek, csak honfoglalás előtti orosz szó lehetne, bár kevéssé valószínű, hogy a magyarság legsajátabb fegyverének nevét idegenből vette volna át."27 KOVÁCS LÁSZLÓ 21 KURT HOREDT, Archäologische Deutungen. Acta Musei Napocensis 5 (1968): 426—428; PETER RATKOS, La conquête de la Slovaquie par les Magyars. Studia Hist. Slovaca 3 (1965): 16; ZDENKO VINSKI, Die Ausgrabungen in Vukovar. Arch. Iug. 3 (1959): 106. 22 „Állandóan legyőzik azokat a szlávokat, akik közel laknak hozzájuk. Súlyos élelmiszer adókat vetnek ki rájuk. . . Meg-megrohan ják a szlávokat (és oroszokat). . . Állandóan portyára mennek a szlávok ellen ..." lbn Ruszta és Gardézi szövege: A magyarok elődeiről és a honfoglalásról. Szerk.: GYÖRFFY GYÖRGY. Bp. 1974. 88 — 89; vö. GYÖRFFY 1959. 123. 23 Az orosz őskrónika a 6476. (azaz a 968.) évnél elmondja, hogy Szvjatoszláv vajdája Pretics és a besenyő fejedelem a békekötésük után kölcsönösen megajándékozták egymást. ,,A besenyő fejedelem azt mondta: Légy a barátom ! Az (ti. Pretics — K. L.) így válaszolt: így is cselekszem. És kezet adtak egymásnak, s a besenyő fejedelem lovat, szablyát és nyilakat adott Preticsnek, az pedig vértet, pajzsot és kardot neki." NAGY: 1892. 94 — 95; FIoBecTb 1950. I. 244; Az ajándékok szimbolikus jelentőségére LIHACSOV is utalt, uo. II. 312-314. 24 KHpnHHHHKOB 1966. I. 61-68. 25 KNIEZSA 1974. 744. 26 Noha a közvetlenül a volgai-bolgárból a magyarba történő átvétel meggondolható lehet ! 27 Kniezsa 1974. 744. — Ha az alán eredetű "kard" szavunk egykor is az egy- vagy kétélű, egyenes pengéjű vágófegyvert jelentette (MNyTESz. II. 379.), aligha kophatott ki a nyelvünkből ebben a jelentésében, a szablya 7 — 8. századi elterjedése után. Már a 9. században, az Etelközből a szláv (és varég) szomszédokkal vívott harcokban, továbbá a honfoglalásnak a Dunántúlt védő frankok elleni háborújában, a magyarok szablyája a kétélű karddal csapott össze. Nehézfegyverzetű, kardos ellenfelek állták útját a kalandozó hadjáratoknak is, s a Géza nagyfejedelem által behívott bajor urak szintén kardot viseltek. A 10—11. század fordulójától számíthatjuk tehát a kardok rohamos térnyerését, és nyomatékosan hangsúlyozni kell, hogy döntő többségük rajnavidéki vagy skandináviai gyártmányú. Magyar mesterek kezenyomát csak az az eljárás tanúsítja, amikor a kard markolatvasát szablyaszerűen meghajlították, s szablya szerelékkel látták el; ezek az un.
