Nyelvtudományi Közlemények 80. kötet (1978)

Tanulmányok - Hajdú Péter: Rekonstrukció az urálisztikában [Rekonstruktion in der Uralistik] 15

Rekonstrukció az uralisztikában* Előadásom címe egyes körökben kételyeket kelthet: időszerű-e korunkban a rekonstrukció kérdéseivel foglalkozni ? A közelmúltban ui. vita tárgya lett 1966-ban megjelent könyvemnek az a része, amely az uralisztika tárgykörét vázolja fel. Helytelenítették azt a vélekedésemet, amely szerint a finnugor nyelvészet a legutóbbi időkig az alapnyelv rekonstruálását tartotta fő feladatának és emellett háttérbe került az uráli nyelvek rendszereinek adekvát leírása. Igen tisztelt vitapartnerem ezzel kapcsolatban a századforduló finnugor nyelvészeti vezéralakjainak bizonyos programnyilatkozataira hivatkozik1 s az ezekből levonható tanulságokat ekképp összegezi: ,,Azon kritikai nézetnek tehát, amely szerint a finnugor nyelvtudomány mind máig az alapnyelv rekonstruálását tekintette fő feladatának, már az újgrammatikus szemléletű finnugrisztika vezéralakjainak a nyilatkozatai is ellentmondanak, mégpedig * Akadémiai székfoglaló előadás 1977. szeptember 26-án. 1 Egyik idézete SETÄLÄtol származik. E szerint: „Immár nem az alapnyelv rekonstruálását, alakjainak, ragjainak és képzőinek, töveinek és gyökeinek a keresgélését tekintjük a nyelvtudomány fő feladatának, hanem a nyelv életének megvilágítását annak minden fejlődési fokán" (finnből fordítva: LAKÓ GY\: Magyar Tudomány 1975:734; az eredeti finn szöveget német fordítással ugyancsak Lakó Gy. idézi 'Behauptungen und Einwendungen bezüglich der charakteristischen Züge der sog. „traditionellen" Sprachwissenschaft' c. tanulmányában — JSFOu. 74 [1976]:59 —, amely a helsinki Finnugor Társaságban 1975. május 23-án tartott előadás rövidített szövege az id. folyóirat 58 — 75. lapjain). Csakhogy Setälä itt a schleicheri rekonstrukciótól határolja el magát, amint ez az idézet forrásául szolgáló tanulmány szövegkörnyezetéből kiderül (1. E. N. SETÄLÄ, Kielentutkimus ja oikeakielisyys. Helsinki 1921. 9 —10). Az idézet közvetlen folytatásából, melyet Lakó nem idéz, kiderül egyébként, hogy Setälä nem mond le az alapnyelv fogalmáról: „A rekonstruált alapnyelvet nem történeti kiindulópontnak, hanem egyfajta sémának, azon nyelvi anyag képletes minőségi és mennyiségi bemutatásának tartjuk, amelyet az egyes nyelvek az eredeti egységes nyelvből örököltek" (eredetiben: „Me emme pidä uudestirakennettua kantakieltä historiallisena lähtökohtana, vaan ainoastaan jonkinmoisena kaavana, kuvallisena osoituksena sen kielellisen aineksen laadusta ja määrästä, jonka yksityiskielet óvat perineet alkupereisestä yhteiskielestä", i.m. 10). 1931-ben pedig így nyilatkozott SETÄLÄ: „Eine Sprachverwandtschaft ist ja nur so zu erklären, dass es einmal eine Ursprache, einen wesentlich einheitlichen Sprachform gegeben hat, von der die verschiedenen verwandten Sprachen herstammen" (MSFOu. 135[1964]:91). Ha ezeket a helyeket nem ismerjük, akkor a csonka Lakó-idézet fényében akár alapnyelv -ós rekonstrukció-ellenesnek vélhetnénk Setälät, ami mégis csak furcsa volna. Hasonló a helyzet SIMONYT ZsiGMONDdal, akitől Lakó szintén idézetet közöl, s ez Simonyi állásfoglalását nem tükrözi teljes egészében; könyve más helyén ui. Simonyi így foglal állást: „Abban áll a nyelvésznek legérdekesebb foglalkozása, hogy . . . rekonstruálja egyikét a legtanulságosabb életrajzoknak: a nyelvét s vele az emberi gondolkodásét, a nemzeti észjárásét" (SrMONirt, A magyar nyelv I. 1889. 143).