Nyelvtudományi Közlemények 79. kötet (1977)

A IV. Nemzetközi Finnugor Kongresszus alkalmából megjelent kiadványokról - Mártonfi Ferenc: Fonológia és nyelvszövetségek, avagy a korszerű nyelvészetről 403

420 A FINNUGOR KONGRESSZUSI KIADVÁNYOKRÓL Ott működik, ahol nincs kitöltve a kerekítettség szerint a szegmentum; a feltétel lehet zéró. (2) transzformáiós szabály: [— round] t* [-f- round]/ . . . A feltétel lehet zéró is, bár valószínűleg ritkán ennél a szabály típusnál. 3.6. A harmadik függelék (38 — 39) a felhasznált források felsorolását tartalmazza annak hangsúlyozásával, hogy eddig a finnugrisztikában kevés történt a nyelvszövetségeket és a generatív fonológiát illetően. 4. A konkrét elemzések előtt hosszú fejezet foglalkozik a magánhangzókvan t i t á s sal, ami minden szóbanforgó nyelvjárást érint (40 — 52). Fontos kérdés és kedvenc vitatéma lévén, Katz sem intézheti el röviden. A magánhangzókvantitás általános ismertetésével kezdődik a fejezet, Jakobson és Chomsky — Halle idézeteivel. Nyomukban a jelenség négy fajtáját különbözteti meg Katz fonológiailag. (1) Irreleváns, ha pozíciótól függ a kvantitás, és így szabályokkal meghatározható. (2) Analitikus, ha két rövid magánhangzóból vezethető le. (3) Inherens, ha a hosszúság a magánhangzó feszességóből vagy ernyedtségéből vezethető le. (4) Prozódikus, ha (a) a hosszúság maga, vagy (b) a rákövetkező mássalhangzóval való kontaktság a megkülönböztető. Választani — a legtöbb esetben nyilvánvaló — az utóbbi kettő közül kell. 4.1. Az o s z t j á k ra térvén Katz alapos elemzés után elveti Futaky és Dócsy megkülönböztetését aszerint, hogy a magánhangzó az első vagy nem az első szótagban van (42 — 43). A szerzővel egyetértésben kell hangsúlyozni, hogy a mérési adatok száma kevés ahhoz, hogy a kérdést komolyan lehessen kezelni (43., 139. 1., 107. jegyzet). Ez önmagában is elég érvnek tűnik, hogy a javasolt megkülönböztetést ne vegyük komolyan mindaddig, amíg kellő mennyiségű fonetikai mérés nem áll rendelkezésünkre. A további választás is kizárásos alapon történik. A gondolatmenetet fontosnak tartom, mert meggyőzőnek tűnik; ezért idézek. (a) „Was wir hier sicher sagen können, ist, daß das »contact feature« nicht in Betracht kommt, da die Opposition der Quantitäten auch im Auslaut ostjakischer Wörter vorkommt, also nicht nur vor Konsonant" (44). (b) „Außerdem passen die ostjakischen Angaben nicht auf die zweite Variation des » 1 e n g t h feature«, das »a normal, short, but steady phonème« mit einem »punctual, reduced, transient one« kontrastiert, da die »Vollvokale« des Ostjakischen nach allen Angaben nicht kurz, sondern (halb-, viertel-)lang sind . . . und vor allem nicht »steady« (s. o.)" (44). (c) „Was nun noch zur Auswahl bleibt, ist somit die erste Variation des »length feautre« und das Merkmal »gespannt/ungespannt«. Das Merkmal »Gespanntheit« ist artikulatorisch-phonetisch sehr kompliziert beschrieben . . . und wir haben keinen Anhaltspunkt in unseren spärlichen Angaben dafür, daß es vorläge. Was man in einer solchen Lage tun kann, ist nur, zu sehen, ob die langen Vokale das typische Verhalten von gespannten zeigen. Dabei ist nun leicht zu beobachten, daß die oben aus Jakobson/ Halle 1963, 58 zitierte Charakterisierung haargenau etwa aufs Vachostj. paßt" (44). S ehhez a megfelelő Jakobson — Fant — Halle leírás, amit Katz is idéz korábban: „Tense vowels have the duration needed for the production of the most clearcut, optimal vowels; in comparison with them, the lax vowels appear as quantitatively and qualitatively reduced, obscured and deflected from their tense counterpart towards the neutral formant pattern. . . . it is the tense vowels which constitute the „primary", optimal vocaiic pattern and . . . laxness represents a secondary réduction of this pattern" (41). A további fejtegetések háttere már ez a döntés. Fontos mozzanat, hogy GREENBERG gyakorisági elemzéseit a jelöltség kérdésében Katz hangsúlyozottan veti fel. Ebben az esetben, úgy látszik, nem nagyon segít ez a kritérium (44 — 45). Katz kissé erőlteti a kérdést. Meggondolandó, hogy megkülönbözteti a szöveggyakoriságot illetően a felszíni formákat és a nem felszíni formákat. (Abból a meggondolásból, hogy az /a/ nagyrészt nincs meg a „mélyebb formákban", a rendszeres fonematikus reprezentációkban.) A „mélyebb formákban" azt az eredményt kapjuk, amit Katz elvár. Ezt az okfejtést más empirikus munkák hiányában nem lehet értékelni. Végül a minden kérdést elintéző mondat: „Weiterhin sind mir keine Argumente bekannt, die uns zur Annahme zwängen, daß in verschiedenen Dialekten verschiedene Merkmale für die Vokalquantitäten verantwortlich seien" (45). Valóban nincs a priori