Nyelvtudományi Közlemények 79. kötet (1977)

A IV. Nemzetközi Finnugor Kongresszus alkalmából megjelent kiadványokról - Mártonfi Ferenc: Fonológia és nyelvszövetségek, avagy a korszerű nyelvészetről 403

A FINNUGOR KONGRESSZUSI KIADVÁNYOKRÓL 415 a i u a e i u high - + + high — _ -f -f. back - -f back + - - + Egyetértünk Katz-cal, hogy a két nyelv közös nyelvszövetség tagja, amennyiben mindkét magánhangzórendszer a high (felső nyelvállású) és back (hátul képzett) jegyekkel írható le, és amennyiben a [+ high] jegyűeknek van [-f- back] és [— back] magánhangzója is. így folytatja Katz: az /a/-k nem hasonlíthatók össze, az jij és juj meg csak látszólag, mert bár azonosan vannak kijelölve az utóbbiak a mátrixban, más ,, Systemwert" -jük van: az /%/ a második esetben szembenáll az /e/-vel, az elsőben nem. Úgy látom, a két Jaj igenis összehasonlító: mindkettő [— high], sőt mivel Jakobson is megengedi a redundáns jegyeket mint értelmes (csak fonológiailag nem releváns) kijelöléseket, mindkét Jaj : [+ back]. Az ellenvetés lényege: ha más is bizonyos pontokon a ,,Systemwert"-jük, ez csak az adott nyelvek különbözőségeit mutatja. Senki nem állította róluk, hogy azonos nyelvek lennének. Az összehasonlíthatósággal kapcsolatban pedig: ezek a nyelvek igenis összehasonlíthatók az adott fonológiai keretben, csakhogy az összehasonlítás eredménye : nem azonos a két rendszer bizonyos pontokon. Végülis éppen ez kell: tudjuk, hogy nem teljesen azonos a két magánhangzórendszer. Pontosabban: részint azonos, részint különböző nyelvszövetségekhez (de legalábbis típusokhoz) tartozik a két nyelv. Katz belső ellentmondása az, hogy amit itt elvben tagad, a gyakorlatban (a könyv nagy részében) végigcsinálja úgy, ahogyan ezt itt a redundánssá növelt mátrix-szal lehet megtenni. Katz így foglalja össze, hogy nem a strukturalista fonológia, hanem a generatív grammatika Chomsky-Halle féle fonológiája mellett döntött: ,,D. h. also, daß die klassische, strukturalistischePhonologie ein Verfahren ist, das für unsere Zwecke grundsätzlich nicht geeignet ist" (24 ). „Nachdem alle mir bekannten Arbeiten über phonologische Sprachbünde bisher auf der ,,taxonomischen" Phonologie beruhten und wir sahen, daß sie nur beschränkte Möglichkeiten zu einer Behandlung dieses Problems bietet, soll im Folgenden die Theorie der Generativen Transformationsgrammatik (TG) daraufhin untersucht werden" (25). A fent tett kifogások mellett különösen fontos hangsúlyozni, hogy a Katz könyvében tett vizsgálódások szempontjából alig van tényleges különbség az amerikai deszkriptivista ós a prágai iskola, továbbá a generatív grammatika között, különösen a jakobsoni ós Chomsky-Halle féle fonológia között. Ez könyve további passzusaiból kiderül: (redundáns) megkülönböztető jegyes mátrixokat ír fel. Ezekben Jakobson és Chomsky-Halle között nincs semmi lényeges különbség (az itt bemutatott anyagon a fonológiai jegyek felhasznált inventáriuma is nagyobbrészt közös). Továbbá, Katz először fonémákat állapít meg, meglehetősen deszkriptivista fogásokat használva fel (!), s ezeket „feature"izálja. A nyelvszövetségek felsorolásakor (1) a strukturalizmustól eredményében nem eltérő fonémák meghatározta nyelvszövetségeket állapít meg (a fonémák eldöntésében a deszkriptivista disztribúcióval operál); (2) a megkülönböztető jegyek alkotta nyelvszövetségek olyanok, hogy azt nézi meg, az egész rendszerben (pontosabban külön a magánhangzórendszerben, külön a mássalhangzórendszerben) egyáltalán (legalább egyszer) előfordul-e egy tulajdonság mint megkülönböztető jegy; ha igen, nyelvszövetségről van szó. A fenti példán bemutatva: a két nyelv három nyelvszövetség tagja annyiban, hogy mindegyikben van Jaj, JiJ, fuj fonéma; további két nyelvszövetség tagja annyiban, hogy mindkettőre jellemző a high és back megkülönböztető jegy. A két nyelv végül Je/-re nézve nem alkot nyelvszövetséget. Mindezek megállapításához elegendő a strukturalizmus (a jakobsoni fonológiát is ide számítva). Katz a generatív grammatika elméletét ténylegesen csak annyiban használja fel, hogy bizonyos megkülönböztető jegyes elemzéseknél tekintettel van a későbbi fonológiai szabályokra is. (Például ezért lesz az Jl/ : [— folyamatos], az /r/: [-j- folyamatos], vö. passim.) A generatív grammatika adta többletet éppen ebben a könyvében (1. lentebb) nem aknázza ki a szerző. Végül hangsúlyozni kell, hogy a Chomsky-Halle féle felfogásban a magánhangzó- és mássalhangzórendszerek itt oly alapossággal elemzett mátrixai nem részei a nyelvleírásnak, hanem csak segédeszközök a kutató számára. Ezek a mátrixok csak a jakobsoni felfogásban részei a nyelvleírásnak. Ha Katz a generatív grammatika részeként gondolja a rendszerek mátrixait, legalább a figyelmet kellett volna fölhívni rá, s még jobb, ha motiválja is ezt a döntést. Általában: a három (vagy Jakobsont külön számítva négy) irányzat között megvannak a különbségek. Mindenekelőtt a generatív grammatika különbözik erősen a