Nyelvtudományi Közlemények 79. kötet (1977)

Szemle – ismertetések - Vikár László: Hozzászólás „A finnugor zene vitájá”-hoz 395

SZEMLE - ISMERTETÉSEK 395 fonémái közötti viszonynak a vizsgálata, illetőleg a szerző hangjelölésének egybevetése a klasszikus norvég lapp hangjelöléssel (pl. a-t használ á, d-t pedig a helyett), valamint az utóbbitól való eltérés indoklása ós szabályai. A Szóragozás (Wortbeugung, 21 — 72) c. fejezet gondosan sorra veszi ós számos példával világítja meg az egyes szófajokat (igék, névszók és nem ragozható szavak), illetve a szóragozást. Bővebb magyarázatot érdemelt volna viszont az a megállapítás, hogy hét eset van az északi lapp irodalmi nyelvben (35). NIELSEN nyelvtana például tulajdonképpen csak hat esettel számol (vö. Gr. 65), ezzel szemben E. iTKONENnél (Chrest. 41) nyolc az esetek száma. Gyakorlati célokat szolgálhatna, s a nyelvtant követő lapp szövegek fordításakor jelenthetne segítséget a ragok és a jelek összefoglaló táblázata (lényegében ezt pótolja az e kötetben megjelent norvég lapp a tergo toldalóktór; vö. KECSKEMÉTI-ZAICZ: NyK 79: 79-103). A NIELSEN nyelvtanában található képzőkön kívül is tartalmaz néhány továbbit a képzőket mintaszerűen bemutató fejezet. A Szóképzés (Wortableitung, 73 — 89) csak a fontosabb képzőket és ezeknek is csupán a főbb jelentéseit közli; a viszonylag nagy terjedelem részben a lapp képzők gazdagságával, részben pedig a bőséges példaanyaggal magyarázható. A Mondatszerkezet (Satzbau, 90 — 98) c. modern szempontú fejezet az alanyi, állítmányi, tárgyi, határozói ós jelzői szerkezeteket példamutatóan, gazdag ós először közzétett példaanyaggal mutatja be. BERGSLAND nyelvtanát 18 jól megválasztott, nehezen hozzáférhető, illetve korábban nem publikált lapp szöveg (Übungsstücke, 99 — 108) és az olvasmányok szavainak Í" egy zeke (Vokabelverzeichnis, 109 — 116) követi. E szómutatót a norvég kiadás szövegeilez kapcsolódó anyagból a fordító, WERNER DONTENWILL készítette és a nyelvtan szerzője ellenőrizte (vö. 117). A szójegyzékben szereplő lapp szavak német értelmezése általában pontos, de a szövegek néhány szava kimaradt a jegyzékből. Hasznosnak látszott volna mutatót készíteni a nyelvtani példák szóanyagáról is, ós e szavak mellett meg lehetett volna adni a megfelelő nyelvtani paragrafus-, ül. lapszámot (vö. például D. SCHULZ — H. GRIESBACH Deutsche Grammatik c. művének remek mutatóját). Ez egyrészt a nyelvtan használhatóságát is nagymértékben növelné, másrészt nem kellene a nyelvtant olykor hosszasan lapozgatni a szövegek tanulmányozásakor. (A szövegekben előforduló nehezebb szóalakokra is célszerű lett volna — lábjegyzetben vagy az egyes olvasmányok utáni megjegyzésekben — például paragrafusszámmal utalni.) — A fordító utószavában (117) aligha állja meg a helyét az a kijelentés, amely szerint a lapp irodalmi nyelv egységesült („standardisiert worden ist") volna. 3. Knut Bergsland nyelvtana — a fent említett néhány bíráló megjegyzés ellenére is — modernabb és használhatóbb, mint bármely más korábbi lapp grammatika. Annyira egyszerű és világos, amennyire ez a lapp nyelv esetében egyáltalán lehetséges. Persze egy lapp nyelvtan eleve nem lehet könnyű, pihentető olvasmány — ez sem az. Az egyetlen módszertani ellenvetésünk az csupán, hogy a nyelvtannak e német nyelvű változata nyelvtanulónak talán egy kicsit tudományos, a kutatónak meg nem mindig elég gyakorlati. (Ez az ellentmondás a javasolt táblázatokkal és mutatókkal könnyen kiküszöbölhető.) A recenzens számára azonban tartalmüag és szerkezetileg egészében és részleteiben is imponálóan tömör és mégis érthető Bergsland nyelvtana: értékes, kitűnő bevezetés az északi lapp irodalmi nyelvbe. Említésre méltó még a fűzött kötet modern és praktikus — a legújabb finnországi kiadványokóhoz hasonlítható — (lemosható műanyag) borítólapja, amelynek alkalmazása talán nálunk is beválna. ZAICZ GÁBOR Hozzászólás „A finnugor zene vitája"-hoz Az utóbbi években örvendetesen megnőtt a hazai érdeklődés a finnugor zenei témák iránt. Elősegítik ezt az immár rendszeressé vált, időben ós térben is egyre nagyobb hatósugarú nemzetközi finnugor kongresszusok, az új gyűjtési és kutatási lehetőségek, valamint az, hogy több évtizedes munkák eredményeként átfogó cikkek, tanulmányok látnak napvilágot s összekapcsolva múltat és jövőt, az elért eredmények felsorolása mellett további feladatok elvégzésére is serkentenek. Az Akadémiai Kiadó „Korunk tudománya" sorozatában 1976 végén jelent meg SZOMJAS-SCHIÏTERT GYÖRGY két kötete A finnugor zene vitája címmel, mely a régmúlt századok, sőt évezredek homályába vesző rokon népi zenei kapcsolatok feltárására új, az eddigiektől eltérő utakon indul. A mű ki-