Nyelvtudományi Közlemények 79. kötet (1977)

Szemle – ismertetések - Mikola Tibor: Ago Künnap: System und Ursprung der kamassischen Flexionssuffixe I. 391

SZEMLE - ISMERTETÉSEK 393 „Die Verhältnisse im Ursamojedisehen kann man anhand des folgenden Beispiels prüfen: jur. (L) rhakjkl 'im Zelt befindlich'. Das Suffix -kl< *-kV -fAdj.-Suffix *-j (? < *-?). Der samojedische Urstamm des Wortes war wahrscheinlich *mVttV 'Zelt'. Im Ursamojedisehen wurde daraus die Génitif vorm *mVttV\n und die Akkusativform *mVttVlm gebildet. Ferner gab es im Ursamojedisehen von diesem Urstamm die Ableitung *mVtt(V)jkV, deren Bedeutung ungefähr 'ein Zelt voll' sein konnte. Im Ursamojedisehen konnten von der betreffenden Ableitung auch die Nominativ-Plural-Formen *mVtt(V)\ kV\tV und *mVtt(V)lkVnS *~ m*Vtt(VJlkVIjS gebraucht werden, an die in den nordsamojèdischen Sprachen später die Lokalkasusendungen *-nV und -*tV angefügt wurden, während die genannten Nominativformen eine lativische Bedeutung erhielten; z. B. jur. (C) Lat. PI. meak': Lok. meaka'na: Abl.meaka't (mea' 'Zelt')". A locativusi -riV és az ablativusi -tV ragot egyébként ő is uráli eredetűnek tartja. Lehetségesnek véli a lativusi -rj, -kV és -ntV uráli eredetét is. Részletesen tárgyalja Künnap a szamojéd nyelvek instrumentálisát is. Vizsgálódásai arra az eredményre vezetnek, hogy mind az északi, mind a déli szamojéd nyelvek eszközhatározó ragja a létige ^P/áS alakú participiumából származik. Az északi szamojéd nyelvek idekapcsolt szuffixumait inkább modálisi szerepűnek tartja. Érinti az uráli -n genitivusi-modálisi rag instrumentálisi használatát is. A birtokos személyragozásról Künnap a következő összefoglalást adja: A nominativusi személyragok *-mV (1. sz.), *-ôV (2. sz.), *-tV (3. sz.) alakban rekonstruálhatók. Egyéb esetekben a **nV (1. sz.) és *-tV (2. és 3. sz.) ragok használatosak. A birtokos személyragok a primer esetragok után állnak, a névutóból származó *-wFnFprosecutivusrag viszont követi a Px-eket. A kétféle személyragsor föltehetőleg az uráli eredetű *-nkoaffixum hatására alakult ki. E koaffixum nem igen lehet azonos a -*nV birtoktöbbesítő jellel. Inkább arra lehet gondolni, hogy az -n elem a genitivusból terjedt át a lokális esetekre. A dolgozat eredményeinek rövid áttekintéséből is látható, hogy Künnap igen széles, összuráli összefüggésekbe ágyazva vázolja fel a kaniassz névszóragozás kialakulását és mai állapotát. Alapos tárgy- és irodalomismerete, józan kritikája, világos fogalmazása könyvét nélkülözhetetlen és megbízható munkaeszközünkké teszi a névszóragozással kapcsolatos kutatásainkban. A könyv legtöbb megállapításával egyet értve, csupán néhány problematikusnak tűnő részlettel foglalkozom a továbbiakban. A szamojéd lativusszal kapcsolatban Künnap elfogadja azt a nézetemet (NéprNyelvtud. 13: 17 — 23), hogy a sok alakú lativusrag minden szamojéd nyelvben -nt(V) formára vezethető vissza, de a -tV részt ő nem birtokos személy ragnak, hanem névutónak tartja. Künnap föltevése önmagában véve lehetséges volna, de a rendszer egészét tekintve szerintem valószínűtlen. Az ún. irányhármasság ugyanis az uráli nyelvek egyik legjellemzőbb vonása. Az uráli nyelvek mindegyikében kimutatható, hogy a hol?, honnan? és hová? kérdésre felelő határozókat eredetileg primer esetraggal fejezték ki. Az irányhármasságon belül is a lativus primer esetragjai a leggazdagabbak, legváltozatosabbak. Nem hiszem, hogy az ősszamojédban másképp lett volna. A szamojéd nyelvek koaffixumát Künnap a közfelfogásnak megfelelően képzőnek magyarázza (108 — 110), s arra a hagyományos érvre hivatkozik, hogy a számjelek akoaffixum után állnak. A mai szamojéd nyelvekben a számjelek előtt ugyanis csak képzők jelenhetnek meg. Ez a magyarázat teljesen kézenfekvőnek látszik, de azért vannak gyenge pontjai. Helyes-e egyáltalán több ezer évvel ezelőtt végbement folyamatokat a szamojéd nyelvek mai kombinációs szabályai alapján magyarázni? Hátha 2^3 ezer évvel régebben a szabályok másfélék voltak. Ez már csak azért is jogosult ellenvetés, mert a nyelvészek egyetértenek abban, hogy a plurális paradigma viszonylag későn alakult ki, s hogy a plurális jelnek egykor más funkciója volt. A többes számú esetek magyarázatában Künnap ellentmondásokba keveredik, erre föntebb már utaltam. Itt szeretném még egy további problémára is felhívni a figyelmet. Ha a többes lativus xV" végződését Künnap nyomán xV koaffixumra és " többes jelre bontjuk fel, akkor nem marad benne esetrag. Ez pedig azért baj, mert minden uráli nyelvre jellemző, hogy a többes számú helyhatározói esetekben világosan elkülönül a többes szám jele és az esetnek a ragja. E szabály alól talán nincs is kivétel. Más okok mellett ezért is kételkedem Künnapnak a többes ragozásról adott magyarázatában. Mivel azonban külön tanulmányban szándékozom írni ezekről a kérdésekről, itt nem térek ki rájuk részletesebben. Ami az -n koaffixum eredetét illeti, szerintem határozottabban is ki lehet állni a mellett a nézet mellett, hogy ez a genitivusból, ill. lativusból terjedt át a possessiv ragozás többi helyhatározói esetére. Hasonlítsuk össze az egyes és a többes számú paradigmát a jurák-szamojédban (rjano 'csónak' -f- Pxsg2) !