Nyelvtudományi Közlemények 79. kötet (1977)

Szemle – ismertetések - Vértes Edit: Tibor Mikola: Die alten Postpositionen des Nenzischen (Juraksamojedischen) 387

390 SZEMLEÏ- ISMERTETÉSEK A jurák névutók tüzetes feldolgozása még arra sem ad elegendő támpontot, hogy a szamojéd alapnyelv névutóira biztonsággal lehessen belőle következtetni. Hiszen Mikola szerint is csak az északi szamojéd nyelvek névutóinak a rendszere azonos, a déliek morfológiai felépítése már eltérő. A jurák névutók etimológiájának összeállításakor a többi szamojéd nyelv nóvutóinak minden bizonnyal csak egy része került a szerző vizsgálódásába, s az is inkább szótári adatként, nem mondatbeli felhasználásban. Ha azok tüzetes vizsgálata nélkül a szamojéd, sőt az uráli alapnyelv viszonyaira is következtethetünk, akkor felmerül a kérdés, szükséges volt-e ezekhez a következtetésekhez a jurákot tüzetesen megvizsgálni. Annyit, mint a többi szamojéd nyelvről, a jurákról is lehetett az eddigi nyelvtanokból, szótárakból tudni. A szerző a másik két északi szamojéd nyelv ismerete, benyomásai és etimológiai vizsgálatai alapján bizonyos valószínűséggel következtethet az északi szamojéd alapnyelv névutóira. Minthogy azonban már a déli szamojéd nyelvek névutói is más felépítésűek, mint az északiak, így nem elég a kérdést úgy felvetni, hogy melyik a régebbi típusú (s kevés meggyőző erővel igazolni, hogy az északi), hanem harmadik lehetőségként azt is ki kellene zárni, hogy az ősszamojéd még nem ismert névutókat, az északiak ós a déliek szétválása után alakult ki rendszerük különböző módon; csak sikeres kizárás esetén lehetne a jurákból a szamojéd alapnyelven keresztül a finnugor nyelvek tanúvallomásait is figyelembe véve uráli alapnyelv viszonyaira következtetni. Ebben az utolsó fejezetben több kiforratlan, ellentmondást tartalmazó kategorikus megfogalmazás van. Az az állítás pl., ,,daß die Postpositionen gleichaltrig mit den primären Adverbialsuffixen sind" (227), valamint az a másik, mely szerint „Die alten Postpositionen stammen ausnahmslos aus Adverbien" (234) ellentmond egymásnak. Hiszen, ha a névutó adverbiumból lett, az adverbiumnak már volt szuffixuma, mielőtt nóvutóvá vált, s ebből az következne, hogy a névutó fiatalabb képződmény a nyelvben, mint az adverbium és az adverbialszuffixum. Nemcsak az uráli, vagy praeuráli korszak nyelvi állapotát illetően von le a szerző ebben a fejezetben egymásnak ellentmondó konklúziókat, hanem érvelései között is akadnak ilyenek. A nomen ós a verbum uráli (vagy talán általános??) kialakulására vonatkozó eszmefuttatás konklúziójakónt az olvasható, hogy „Aus dieser unserer Auffassung folgt, daß wir den determinierenden Possessivsuffixen uralischen Ursprung zuschreiben" (231) (ez a következtetés az uráli nyelvek mai, elsősorban népköltészeti termékei alapján kevesebb spekulációval is levonható). Arról itt nincs expressis verbis szó, hogy esetleg csak a 3. személyű birtokos személyragra gondol (az indoeurópai -8 nominativuszi szuffixum után az uráli 3. személyű névmást említi a gondolatmenet kezdetén (230). Máshol viszont, „Ein Pxsg2 kann es nicht enthalten, denn das widerspricht dem Sinn des Satzes" (105) érveléssel szinte szembeszáll azzal a nézettel, hogy 2. sőt 1. személyű birtokos szemólyrag is determinálhat (vö. FTJCHS: FUF 26: 26 — 62; E. VÉRTES, OstjPron. 107-108, 122-123, 136-137, H2—143, 147, 176-177, 181, 182, 186). A névmásokat illetően pedig egyenesen tagadja, hogy azokhoz birtokos személyragok járulhatnak „Die uralischen Pronomina können wir ... so charakterisieren, daß sie wohl kaum Besitz Wörter sein können (*a húz azja), kein Possessivsuffix erhalten können (*ez-em)" (215). A vogul ós az osztják névmások birtokos ragozása jól ismert, másodlagos voltukról pedig eddig nem esett szó (FINCZICZKY: NyK 47: 389, 390, 398; E. VÉRTES: i. h. + 178). Csillag nélkül közölhető ellenvetés az állítás első felére is: a ház mije? A szóban forgó fejezet tartalmaz ólesszemű megfigyeléseket (pl. „Aus dem Ablativ entstanden . . . keine sekundären Gebilde", 226), melyeket más uráli nyelv megvizsgálása is valószínűleg igazolna ós esetleg uráli általános érvényűvé tehet; tartalmaz merészú, újszerű etimológiai ötleteket (fi. elä- 'leben', oie- 'ist' 231), melyeket ugyancsak máshol meg lehetne vitatni; tartalmaz azonban sok ötletszerű, megalapozatlan, csak részben igaz kijejelntést, pl.: „die genetische Identität der fragenden und unbestimmten Pronomina" (223) igaz ugyan, de a nyelv keletkezésére vonatkozó elméletben alig hasznosítható, hiszen a névmástanulmányok egyöntetűen mind a határozatlan névmások újabb, igen késői keletkezéséről vallanak. A jurákról jogosan állapíthatja meg a szerző, hogy „Die etymologische Untersuchung der nenzischen Postpositionen ergab, daß die meisten Postpositionen aus pronominalem Stamm entstanden" (215), de ebből sem az uráli, sem más névutós nyelv vagy nyelvcsalád névutóinak eredetére nem következtethet. Hogy „die Wortart Adverb ist wahrscheinlich älter als das Nomen" (uo.), vagy hogy a praeuráli nyelv szófajait megállapíthassa (232), ahhoz nem elég a többi uráli nóvutótanulmányra, s ezen kívül első sorban BALÁZS munkájára s annak indoeurópai, ill. általános nyelvészeti idézeteire (HIRT, MEILLET, BRTTGMANN, WACKERNAGEL—DEBRTJNNER, BOPP, WTJNDT, HUMBOLDT) hivatkoznia. Különösen, ha a névmásoknak és a deiktikumnak olyan perdöntő szerepet szán közel- és távolmutató és determináló képességük alapján (221 kk.) a szófajok kiala-