Nyelvtudományi Közlemények 79. kötet (1977)
Szemle – ismertetések - Vértes Edit: Tibor Mikola: Die alten Postpositionen des Nenzischen (Juraksamojedischen) 387
SZEMLE - ISMERTETÉSEK 389 követnek, de sok esetben nominativuszit, az eloszlás a példaanyagban nyelv járásterületenként más. A névutókat megelőző alap tag az esetek túlnyomó többségében egyes Számú, ritka a többes számú, a kettős számú létezése pedig éppen hogy csak kimutatható. (Az obi-ugor nyelvekben is hasonló a sg., du., plur. eloszlása szinte bármilyen kérdés vizsgálatakor). A névutót megelőző szó birtokos személyragos is lehet, 1., 2. vagy 3. személyű, egyes-, kettős- vagy többes számú; megerősítésül még a személyes névmás is kitehető előtte. A finnugor nyelvek névutóihoz hasonlóan a jurák névutók is — akár lativuszi, lokativuszi, ablativuszi vagy prolativuszi alakúak — bármilyen szemólyraggal elláthatók; mind a kilenc személyrag jól adatolható. A lativusz jele a névutóknál a tundrái nyelvjárásokban ('), néha ("), az erdei nyelvjárásokban rj vagy 0, a lokativuszé -na (-na, -ne), az ablativuszé -d (-t), a prolativuszé -unna, -mana, -mna, -mne; az irányt adverbiumszuffixum helyett a névutóhoz tapadó na' névutócsalád megfelelő tagja is jelölheti. A névszói formánsak közül -lcu, jitm', -%9r, -ii, %%iJb(a), %*rt, a fokozó szuffixumok -cu, -rka járulhatnak a névutókhoz, akár több is. A személyragok a posszesszív deklináció genitivuszi alakjában járulnak a nóvutókhoz. A régi jurák névutók bemutatását MIKOLA a legelterjedtebbekkel kezdi s a légritkábbakkal fejezi be. Eredetüket tárgyalva külön közli (A.) a már ismert és (B.) az eddig ismeretlen etimológiájukat. Az etimológiai irodalom alapos ismerete, a hangtani és jelentéstani problémák meglátása2 és helyes megítélése jellemző a könyv etimológiai fejezetére. Örvendetes módon figyelembe veszi a hangtani magyarázatoknál, hogy a szó nem önállóan ól, fejlődik, hanem mondatban, szókapcsolatokban. Az eddigi irodalomból először a ma is elfogadott megoldást említi, a részben helyes, vagy téves irodalom, időrendi szempontból nem egészen áttekinthetően, következik. A SKES cikkeire hivatkozik, a MSzFgrE-re pedig ismeretlen okokból nem. Az A. 6. {%V, %awna, %ew') akár B. alá is kerülhetett volna, hiszen a névutó etimológiai magyarázata MiKOiÁtól származik. A régi jurák névutók eredetét tárgyaló nagy olvasottságról és jó kritikai érzékről tanúskodó fejezetet még két diakronikus szemléletű fejezet követi. Az első közülük észrevételeket tartalmaz a jurák névutós szerkezetek történetéhez, a névutók esetragját és személy rágj ait külön-külön tárgyalva. A névutók n lativusz-rágj át végső fokon kérdőjellel uráli *k-hó\ származtatja a lokativuszit *-na, az ablativuszit ugyancsak uráli *-ta előzményből, csak a prolativuszi -mna stb. nem uráli eredetű, hanem csak a szamojéd alapnyelvig vezethető vissza. A névutók birtokos személyragjainak magyarázatakor egyrészt tundrái és erdei jurák hangfejlődéseket hoz a szerző analógiául, a szóközépi és szóvégi azonos hangváltozások lehetőségét meggyőzően igazolja, másrészt sok szellemes következtetést olvashatunk ebben a fejezetben. A szamojéd nyelvek névutórendszerének kialakulásáról és fejlődéséről szóló fejezet (mely nem is egészen illik záró fejezetül a jurák névutókról szóló monográfiába) többet és kevesebbet is nyújt, mint amit a címe ígér. Többet nyújt, mert a nyelvi rendszer kialakulására vonatkozó spekulációkat tartalmaz, s kevesebbet, mert sem ez a fejezet, sem az egész könyv még a jurák névutók rendszerét sem szemlélteti, csak megadja az olvasónak a lehetőséget, hogy a rendszert a könyv anyagából maga állíthassa össze. Ahhoz, hogy a névutók rendszerét lássuk, szükséges volna térképen vagy táblázaton látnunk a névutók valamennyi esetragos alakjának elterjedtségét (ül. adatoltságát) a különböző nyelvjárásokban. Továbbá feltétlenül látnunk kellene, hogy az azonos jelentésű névutók szinonimák-e, vagy kölcsönösen kiegészítik egymást. Olyasfajta egybevetésekre ós elhatárolásokra gondolok, mint amilyen pompás megfogalmazásban található a tayä? és pü' esetében: „Der Bedeutungsbereich von pü' usw. ist enger. Es wird bei solchen Wörtern gebraucht, die Dinge und Wesen bedeuten, die deutlich in vorderen und hinteren Teil gegliedert werden können, wie z.B. der Mensch, der Schlitten usw. tayä? hingegen kommt in solchen Fällen vor, bei denen die Unterscheidung nicht wichtig ist, z. B. Fluß, Batim usw." (85). A nyelvi rendszerek kialakulására vonatkozó eszmefuttatások szellemesek és sokat ígérőek, ha egy készülő nagy mű előzetes bejelentésének (ami ugyancsak nem ide való), az ilyen irányban történő meggondolások prioritása biztosításának tekintjük. A fejezet elé szinte mottóul kívánkozik egy mondata: „Ich kann es nicht beweisen, doch bin ich der Ansicht, daß . . ." (221), s e rész objektív kritikáját egy másik mondata tartalmazza, „daß . . . unsere . . . dargelegten Auffassungen sehr viele hypothetische, spekulative Elemente enthalten . . ." (227). •--'• *> .•'••/''' '•?'•;" >•';•! i's:, '.":-•. •••..•••••'..•,' '•••<•' '.•'-» •<: .fi..'" 2 Az *s elfogadásával (181) nem tudok egyetérteni.
