Nyelvtudományi Közlemények 79. kötet (1977)

Szemle – ismertetések - Vértes Edit: Tibor Mikola: Die alten Postpositionen des Nenzischen (Juraksamojedischen) 387

388 SZEMLE - ISMERTETÉSEK MIKOLA — több újabb uráli nyelvtan szerzőjéhez hasonlóan — ugyancsak segédszónak tartja a névutót, minthogy nern önálló, hanem kötött morféma, vonatkoztató nyelvi elem (14—15). Szerinte a kötőszavaktól abban különbözik, hogy nem mellérendelt, hanem alárendelt elemeket kapcsol. „Die Abgrenzung der Bindewörter von den Postpositionen verursacht keine Probleme. Die Sätze werden — wenn es ein formales Beziehungselement gibt — immer durch Bindewörter in Beziehung gesetzt. Zur Verknüpfung von Satzgliedern werden sowohl Bindewörter als auch Postpositionen gebraucht, doch die Bindewörter verbinden beigeordnete gleichrangige, während die Postpositionen einander untergeordnete Satzglieder verknüpfen" (15). Ha Mikola kritériuma úgy értendő, hogy a névutó a megelőző szónak alá van rendelve, akkor egyet érthetünk vele, ha alárendelt tagok összekötésére gondolt, akkor még bizonyítandó, hogy a névutó az igei állítmányhoz alárendelt tagot kapcsol. A főnevek és a névutók közötti határ nehezen vonható meg, hiszen az újabb névutók többnyire főnevekből keletkeznek, a régebbi névutók azonban morfológiailag a főnév ragozott alakjaitól eltérő szerkezetűek; a legfontosabb régi jurák névutók morfológiai szerkezete általában nem azonos a ragozott főnevekével. Kétségtelenül névutónak tekinthető azonban több esetben is még ki nem halt főnév esetragos alakja (16), de ezekhez a főnévi ragos alakoktól eltérően csak sawa 'gut' és rjawé 'etwas' járulhat bővítményként (vö. 162 — 163). A névutókhoz is járulhatnak diminutiv és egyéb szuffixumok. A névutók az esetragoktól és az adverbiumoktól könnyebben határolhatók el, mint a főnevektől. A jurák névutó birtokos személy ragozható, a rag nem; a ragnak lehet több allomorfja, a névutónak nincs a megelőző névszó hangalakjától függő allomorfja (18). A névutó kötött, az adverbium pedig szabad morféma, mely önállóan lehet mondat, vagy mondatrész. Arra akad példa, hogy valamely szónak dupla a szófaji hovatartozása (19)*. A tárgyalt 25 régi névutó közül 12 a tundrái és az erdei nyelvjárásokból is adatolható, 11 csak a tundraiakból (a 9., 10., 15 — 19., 21., 23 — 25.) és kettő (mint a tartalomjegyzékből is látható, a 20. és a 22.) csak az erdei nyelvjárásokból. A jelentések megadásánál Mikola az irodalmi nyelvet, azaz TeresŐenko szótárát használta vezérfonalként, de nem vette értelmezéseit szolgailag át. Nem is vehette, hiszen több olyan névutót közöl, mely Teresöenko szótárában nincs meg, vagy csak adverbiumi értelmezéssel (1.: 4L, 42., 43. kk., 55., 79., 81., 83., 85., 87., 88., 89., 90., 92., 96., 97., 99., 113., 114., 116., 123., 126., 129. lapon), s talán csak egy olyan névutó akad (76), melyet csak az irodalmi nyelv szótárából tud idézni. LEHTISALO szótára s szövegei, valamint CASTRÉN, BTJDENZ, HAJDÚ, KTJPRIJANOVA, VERBOV és több szovjet tudósnak — részben még kéziratos anyagát — és saját gyűjtéseit is felhasználta a névutók jelentéskörének a bemutatásához. Mint ahogy a szerző expressis verbis meg is mondja (22), az egyes névutók bemutatása végett felsorolja a névutó főbb alakjait, sorra hoz példákat dativuszi, lokativuszi, ablativuszi, és prolativuszi használatukra, lehetőleg mind az öt tundrái és a két erdei jurák nyelvjárásból. Lehtisalo anyagát lényegileg Hajdú chrestomathiája alapján, átírva közli (kisebb eltérésekkel a hangszalagzár és a magánhangzók kvantitás viszonyait illetően). A példaanyag elrendezése világos, valamennyi névutó használatát visszakereshető, teljes mondatpélda világítja meg. Az anyag beosztásánál nem a fordítás volt a döntő, hanem igyekezett a jurák gondolkodásmódba beleilleszkedni (22) és a német vagy orosz fordítástól függetleníteni magát, pl. „Dativobjekt" alatt közöl egy példát, noha a németben für -\- acc. található (41). Felmerül azonban a kérdés, hogy távol a juráktól mennyire lehet vitás esetekben az ő gondolkodásmódjukba beleilleszkedni; 'mir' ill. 'für mich' a németben is könnyen helyettesítheti egymást, de sok esetben a jurák ige vonzatának tüzetes vizsgálata talán más eredményre vezethet, mint amikor egy kiragadott mondatot és annak német vagy orosz fordítását a többi, az igét tartalmazó mondattól elszakítva vizsgálják. A hasonlításhoz használt névutó (35) esetleg az ablativuszi használat alesete (vö. magyar tőlem nagy). Szellemes ugyan néhány kontaminációs vagy mozgást, változást tekintetbe vevő magyarázat, de az ige vonzatának vizsgálata nélkül csak felvetett lehetőségek, nem feltétlenül biztos magyarázatok (94, 95). Több esetben igen érdekes, a jurák viszonyokba beleilleszkedő magyarázat található a névutók számunkra szokatlan használatáról, pl. a havazások miatt nem az úton, vagy az út mentén, hosszában, hanem az ú t b a n, az út belsejében megy a jurák (72 — 3). A névutók használati körének bemutatását a névutós szerkezetek deszkriptív elemzése követi. Csak a na névutó és az is csak a tundrái nyelvjárásokban olvadhat egybe az előtte álló szóval, mely valószínűleg genitivuszi (és nem nominativuszi) alakú. Az önállóságukat megtartó névutók is gyakran genitivuszi, vagy genitivuszi jellegű főnevet * A szerző a IX. fejezetre utal (18), hogy ott fejti ki a névutók adverbiumi származásáról a nézetét, a könyv azonban a VI. fejezettel zárul. Valószínűleg: IX. o: VI.