Nyelvtudományi Közlemények 79. kötet (1977)

Szemle – ismertetések - Csúcs Sándor: cirill 384

384 SZEMLE - ISMERTETÉSEK a grammatika és a szemantika viszonyát: az előbbit absztraktabb, az utóbbit konkrétabb elemzés területének fogja fel, s így természetesen olyanoknak, amelyek egymás nélkül nem állnak meg. 3. Mind a két kutató szemantikai szempontból is elemeire bontja az öszszetett szót és képzett szót, így a realitásnak megfelelő mértékben egyesíteni tudja a leíró és történeti aspektust. Tudjuk, a lexikográfiái gyakorlatban általában az összetett szót és képzett szót az értelmező szótárak szemantikai szempontból nem bontják fel, mert a lexémának csak mint egésznek a jelentésére kiváncsiak. Ezzel a tulajdonképpen lexikonszerű szemlélettel a nyelvszerűbb szemlélet tükröződik a bemutatott két munkában. 4. Funkcionális szempontból egyformán kezeli mindkét könyv szerzője az összetételeket és a lazább, de állandósult formájú lexikai kapcsolatokat. (Schmidt ezenkívül az összetétel és a szóképzés szerkesztési elveinek a párhuzamára is nyomatékosan felhívja a figyelmet.) Ebben a szemléletmódban is jól összekapcsolódik a leíró és a történeti szempont. 5. Mindkét szerző nélkülözhetetlennek ítéli a produktivitás figyelembe vételét (bár a gyakoriságtól való megkülönböztetés nem merül fel munkáikban). Végül mindkét munka nélkülözhetetlen módszertani szempontból azok számára, akik egy lexikai csoport feldolgozására vagy egy etimológiai szótár szemantikai illetőleg szóalkotási (lexikai—grammatikai) szempontú tanulságainak az összegezésére vállalkoznak. KÁROLY SÁNDOR nepBafl HayqHan rpaiHMaTHKa yfliwypTCKoro jiabiKa H3AaTejibCTBo «Y,nMypTHH.» H>KeBCK 1975. 15 + 113+17 1. • Kétszáz éve, 1775-ben jelent meg Szent-Péterváron az Orosz Tudományos Akadémia kiadásában az első orosz nyelvű udmurt (votják) nyelvtan, Soöinenija prinadlezascija k grammatike votskago jazyka (A votják nyelv nyelvtanához tartozó írások) címmel. Az évforduló alkalmából hasonmás kiadásban jelentette meg ezt a fontos művet az Udmurt Történeti, Közgazdasági, Irodalmi és Nyelvészeti Kutatóintézet. A bevezetést és a jegyzeteket V. I. ALATIREV írta. Az elmúlt tíz évben örvendetesen megnőtt az érdeklődés a votják nyelv első nyelvtana és általában a 18. századi votják nyelvemlékek iránt. A sort I. V. TARAKANOV cikke (Pervoj grammatike udmurtskogo jazyka 190 let. SFU 1: 229 — 230) nyitja meg. Ebben a szerző felhívja a figyelmet az első votják nyelvtanra, foglalkozik a szerződésg kérdésével, ismerteti a mű helyesírási sajátságait és egyes nyelvtörténeti vonatkozásait. A következő évben jelent meg T. I. TYEPLJASINA fontos műve (Pamjatniki udmurtskoj pÍ8mennosti XVIII véka. Moszkva 1966; 324 1.), amelyben a szerző a 18. század nyomtatásban megjelent, illetve kéziratos votják nyelvemlékeit dolgozza föl, azok szóanyagát adja közre. Tyepljasina bő teret szentel az első votják nyelvtannak (i. m. 121 — 224 1.), részletesen foglalkozik a mű szerzőjével, helyesírásával, az előforduló helyesírási hibákkal. Közli a mű teljes szóanyagát, és végül megállapítja, hogy a nyelvtan alapjául a déli votják nyelvjárás szolgált. 1967-ben a nyelvtan hasonmás kiadása is megjelent (The First Votyak Grammar. Bloomington—The Hague, 1967. Mouton. Indiana University Publications, Uralic and Altaic Séries. Volume 81. 8 + 113 1.), DÉCSY GYULA bevezetőjével. Décsy az említett két szerzőhöz hasonlóan foglalkozik a szerzőség kérdésével, röviden ismerteti a nyelvtan tartalmát és a problematikus fonémák írását, valamint közli a nyelvtanra vonatkozó fontosabb irodalmat. A sort mintegy betetőzi a címül írt kötet, amely az Udmurt ASzSzK fővárosában jelent meg, s így eljuthat az udmurt értelmiség legjobbjaihoz, filológusokhoz, tanárokhoz, diákokhoz és mindazokhoz, akik érdeklődnek a votják nyelv és írásbeliség története iránt. Bizonyára ez a kiadvány is hozzájárul majd az udmurt nemzeti öntudat erősítéséhez. A könyv három részből áll: bevezetésből, a nyelvtan hasonmás kiadásából és a jegyzetekből. A bevezetésben ALATEREV ismerteti a korabeli Oroszország társadalmi, politikai viszonyait, foglalkozik a nyelvtan megjelenésének körülményeivel, a szerzőség kérdésével, ismerteti a mű helyesírását, felépítését. Tyepljasinától eltérően azon a véleményen van, hogy a nyelvtan kisebb-nagyobb mértékben minden főbb nyelvjárás sajátságait tükrözi, azt azonban elismeri, hogy a szókincs főleg a déli és középső nyelvjárásból származik. Az első votják nyelvtan jelentőségét Alatirev abban látja, hogy ezzel indult meg a votják