Nyelvtudományi Közlemények 79. kötet (1977)

Szemle – ismertetések - Károly Sándor: Két monográfia a zürjén állatnevekről 376

SZEMLE - ISMERTETÉSEK 377 Az említett extralingvisztikai tényezők számbavételével a szerző a további kutatást is elősegíti, azonkívül, hogy munkáját életszerűvé teszi. A szókincs egy-egy tematikai egységének a feldolgozása a legalkalmasabb a szerző szerint a szókincs gazdagságának a bemutatására, ezt a feladatot ilyen módszerrel jobban el lehet érni, mint etimológiai szótárakkal. Ezt igazolja a könyv írója szerint a zűrjén etimológiai szótárral való összevetés is. Tehát az etimológiai vizsgálatokban sem mindig eredményes a rendszeren kívül való, izolált vizsgálat — vonja le a tanulságot Hausenberg. Az etimológiai kutatásokat elősegíti — véleménye szerint —, ha ismerjük ugyanannak az állatnak más elnevezéseit (= szinonimáit), az állat földrajzi elterjedését régen és ma, az állat életének külső körülményeit, az állatnév fonetikai és szemantikai variánsait, ugyanannak az állatnak nem-rokon nyelvekben való elnevezéseit. így a régi értelemben vett történetiösszehasonlító módszert tágítani kell, hiszen tisztán történeti szempontból nem-rokon nyelvek adatai nem vethetők egybe. Az ugyanazon tematikai csoporthoz tartozó elnevezések etimológiai elemzése az elnevezés alapelveit is megvilágítja, az elnevezések alapjainak a rendszerét, amelynek az ismerete viszont megkönnyíti magát az etimologizálást. A szerző fontosnak tartja az etimológiai kutatás szempontjából a jelen témakörben a vadász-adatközlők véleményét és a zoológiai irodalom adatait az állat tartózkodási helyére, életmódjára, külsejére vonatkozólag. A szerző szerint a közrebocsátott könyv nemcsak felhasználja a nyelvjáráskutatás anyagát, a néprajz tanulságait, a zoológiai ismereteket és az általános nyelvészet eredményeit, hanem e tudományágakat saját anyagával segíti is. Hausenberg többször is hangsúlyozza, hogy az állatnevek tárgyi azonosítása, tehát jelentésük pontos megállapítása sokszor nagy nehézségekbe ütközik. A szótárak sokszor megelégszenek az ilyen pontatlan megállapításokkal: 'egy halfajta', 'egy apró egér' stb. Az állatnevek — a növénynevekhez hasonlóan — gyakran változtatják jelentésüket, s tájegységenként is sokszor más-más jelentésűek. Az állatnevekkel kapcsolatos ilyen bizonytalansági tényezőre felhívja a figyelmet KÁLMÁN BÉLA is, aki ,,Obiugor állatnevek" című kezdeményező szerepű tanulmányában (MNyTK 43. szám, 1938.) így nyilatkozik: „Rá kell itt mindjárt mutatnom egy nehézségre. A kutatók, az anyagközlők közül csak kevesen adják meg pontosan a jelentést, és így a félreértéseknek egész tömegét kell tisztáznunk" (3.1.). Majd később: ,,Az is előfordult, hogy az obi-ugor népek átvándorolván az Urálon túlra, a mustela martes („nyuszt") helyett a mustela zibellinát (,,coboly") kezdték azzal a szóval jelölni, amely eredetileg valószínűleg a mustela martest jelentette" (uo. 28). A szerző által emlegetett nehézség objektív voltát még megerősíthetjük azzal a szótári tapasztalattal, amelyet a régi magyar szótárak, szójegyzékek és glosszák egyesített szótárának az elkészítése, pontosan az egyes szótári adatok jelentésének a megadása közben szereztem éppen a növény- és állatnevekkel kapcsolatban. E munka (Régi magyar glosszárium) még sajtó alatt levő kéziratának a bevezetésében olvasható: ,,A szó jelentésének a pontos rögzítése különösen nehéz a növénynevek és a kevésbé ismert állatnevek területén, mivel itt az elnevezés a valóságban is sokféle s a neveket gyakran összecserélik." A nehézségek ellenére, a szerzőnek sikerült fentemlített „komplex" módszere segítségével a nyelvjárási szótárak anyagát új szavakkal, új jelentésekkel és a szavak elterjedésének a módosításává lkiegészíteni, megváltoztatni. 2. A könyv zömét alkotó szótári rész — a szótáraktól mégis eltérően — nem abc-rendben tartalmazza a szócikkeket, hanem zoológiai felosztás szerint: rendek, családok és fajok hierarchikus sorrendjében. Ez a tárgyalási mód onomasiológiai: a jelentésekből indul ki (a jelentések fogalmi magvából); a fogalmi rendszer adja a vázat, s az egyes fogalmaknál sorolja fel a fogalmat kifejező névalakokat, szinonimákat. A névalakoknak mintegy a fele külön sorszámot kap, a sorszámozás az első említett állatfaj nevétől az utolsóig folyamatos. A szótár 222 tételből áll. A szinonimák nyelvjárási megoszlásáról pontos leírást kapunk, 9 állatfajnál térképes illusztrációval. A rozsomák (Gulo gulo) címszó alatt például hat tétel található: 30. Aammöz, 31. CÜH, 32. napbn, 33. AOHÜ, 34. pöcaMüK, 35. vörkaé. (Az írásmód a forrás közlésmódjának felel meg, az itt felsoroltak az elsőnek közölt adatok, ezeket követi a többi, esetleg más írásmóddal közölt adat.) A tétel alatt a források adatai a megfelelő forrásjelzéssel, alakváltozatok, az etimológiai magyarázat, az alakra és a jelentésre, az elterjedésre vonatkozó megjegyzések s esetleg egyéb észrevételek találhatók. Rendszerint történik utalás arra, ha a szónak más állatfajra vonatkozó jelentése is van. Ellenben nincs utalás a más jelentésű összetételi tagra, például a mup 'egér' szónál nincs utalás a KbiHb mup 'obi lemmus' és a eöp mup 'sicista betulina', valamint a ea mup 'vízi patkány' szavakra. Az összetételek is külön tételbe kerülnek általában, de olykor — főleg ha alfajt vagy nemet jelentenek — nem: például a Hympeu 'csődör' tételszáma alatt van nutrsíé u& ua. is. Ugyanazon tő különböző képzős variánsai sem kapnak külön tételszámot egyező jelentés esetében.