Nyelvtudományi Közlemények 79. kötet (1977)

Szemle – ismertetések - Károly Sándor: Két monográfia a zürjén állatnevekről 376

378 SZEMLE - ISMERTETÉSEK 3. A rendszerező rész terjedelemben nem nagy, de a szerző mégis nagy jelentőséget tulajdonít neki, mintegy a megelőző szótári részt előkészítésnek tekintve. Az etimológiai fejtegetések fő célja kezdetben az etimon kifejtése — írja —, tehát a kezdeti forma és az elsődleges jelentós kapcsolatának a feltárása. Napjainkban a figyelem a szóalkotás modelljének a felvázolására összpontosul. Az egyes szavak etimológiájával való foglalkozásnál gyümölcsözőbb egy-egy szemantikai csoportnak az etimológiai elemzése. Ennek a fejezetnek éppen az a célja, hogy az állatneveknek mint egy szemantikai csoportnak, mint egy egésznek a kérdéseit tisztázza: milyen kapcsolat van a nevek keletkezése ós jelentése, elterjedése között, milyen e csoport morfológiai struktúrája és szemantikai fejlődése. A szemantikai elemzés hangsúlyt kap, hiszen maga az állatnév, ahogy a bevezetésben megállapította a szerző (VIII), szemasziológiai kategória. A fejezet három részből áll: egy történeti részből, amely a nevek keletkezésének a kérdéseit összegezi; az állatnevek morfológiai struktúrájával foglalkozó részből ós a szemantikaielemzésből. E részek ismertetését célszerű recenziónknak akétkönyv eredményeit összevető, 3. részében tárgyalni, mivel Schmidt munkájának fő célja éppen az állatnevek morfológiai és szemantikai rendszerének a bemutatása. Kritikai jellegű észrevételeimet is később teszem meg. 4. A függelékszerű részek is fontos funkciót töltenek be a könyvben. A rövid német nyelvű beszámoló az egész könyv összefoglalójának is tekinthető, amelyből olyan lényeges dolgokat is megtudunk, amelyek az előbbiekben nem közöltettek. Az ábc rendű mutatónak igen fontos szerepe van, hiszen, mint említettük, az állatnevek tárgyalása onomasiológiai alapon történt, a jelentésből kiindulva. Itt a mutatóban a névalakokat találjuk, kettős utalással: a név előtti szám a szótári rész tételszáma, a név utáni szám(ok) a rendszertani rész(ek) lapjaira utal(nak). Néha a név előtt is két vagy több szám olvasható, ez felfogható a poliszómia jelzéseként is. Az ilyen poliszómiák száma mintegy 20. A mutatóban körülbelül 500 állatnév szerepel. A tárgyalt állatfajok száma azonban csak a tizede ennek, mert sok állatnév szinonim viszonyban van. Az irodalomjegyzék és a rövidítésjegyzék után a tartalommutató zárja le a könyvet. Ez utóbbi szokásos funkcióján kívül tulajdonképpen szintén mutató szerepét tölti be. Ha valaki arra kíváncsi, hogy egy-egy állatfajnak milyen elnevezései élnek a zűrjén nyelvjárásokban, akkor itt kell az állatfajt megkeresnie. Ez tulajdonképpen az onomasziológiai kiindulási! mutató, orosz ós latin páros elnevezésekkel. 2. REINGABT BROICHEB-SCHMIDT az állatnevek feldolgozásában a szemantikára helyezi a fő súlyt. Szemantikai szempontból — mint mondja — kézenfekvő a témaválasztás, mert az állatnevek objektív módon bizonyos értelemben szemantikai struktúrát alkotnak, s így kisebb a szubjektivizmus veszélye a struktúra leírásában. Helyszíni gyűjtésre nem volt módja, viszont felhasználta az MTA Nyelvtudományi Intézetében rendelkezésére álló két szótár (A magyar szókészlet finnugor elemei és az Uráli szótár) eddig még nem publikált anyagát. Az állatnevek egész tartományának a leszűkítése szükségszerű volt, az emlősökön kívül a madaraknak a kiválasztása pedig igen szerencsésnek mondható, mivel a madarak elnevezései igen változatos és gazdag anyagot szolgáltattak a nevek morfológiai ós szemantikai struktúrája szempontjából. A könyv áttanulmányozása után meggyőződéssel mondhatjuk, hogy a madárnevek feldolgozása ilyen szempontból nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg is gazdagította az anyagot, nem is szólva arról, hogy a két nagy állatnévcsoport összehasonlításából is figyelemreméltó eredmények születtek. (A békának és a gyíknak a tárgyalt anyagba való bevonása is a szemantikai tanulságok miatt látszott célravezetőnek.) A nyelvjárási szempont — a cím után ítélve is — fontos szerepet kap a monográfiában, ami érthető, hiszen az állatnevek szinonimikus használata szoros összefüggést mutat a dialektusokkal, s a tárgyalt nevek közül aránylag kevés van olyan, amely az összes dialektusokban megtalálható. A régebbi szótárak nyelvjárási adatainak az értékelésére vonatkozólag Schmidt értékes forráskritikai megjegyzéseket tesz könyve elején. A monográfia négy, viszonylag egyenlő (60 — 70 lapnyi) terjedelmű fő részre oszlik: 1. az úgynevezett alapszavak; 2. az összetett szavak; 3. a képzett szavak; 4. a szinonimák. A könyvet egy függelékrósz zárja be, amelynek anyaga tulajdonképpen a rövid bevezető résszel együtt tájékoztató és technikai jellegű ismereteket közöl. A könyv tagolása tehát megfelel a címben is kiemelt strukturális és szemantikai szempontnak. Schmidt „alapszó" kategóriája az összetett szóval áll szemben, így lehet képző nélküli („bázisszó") és képzett szó egyaránt. 1. Az alapszavakat (= egyszerű szavakat) tárgyalva két nagy csoportot különít el: eredeti (genuin) szavakat és kölcsönszavakat. Az előbbiekhez tartoznak a finn-